A Zalaegerszeg kezdte jobban a találkozót, bár azt túlzás lett volna állítani, hogy lehengerlő offenzívával rontott volna neki a Kaposvárnak a hazai csapat. Balajcza Szabolcs azonban hárította a nem túl veszélyes egerszegi lövéseket, és húsz-huszonöt perc után alább is hagyott Sebők Józsefék kísérletező kedve. A Kaposvár eközben szép lassan feljavult, és szélsői, elsősorban az ebben a játékrészben talán a legjobban igyekvő Kriston Attila révén igen veszélyes akciókat vezetett. A népszerű „Titi” két lövését védte azonban Varga Zoltán, és volt, hogy a hórihorgas szélső maga ügyetlenkedte el a kínálkozó lehetőséget. Összességében azonban egyik gárda játéka sem volt valami lendületes: inkább csak daráltak a fiúk a pályán, váratlan megoldásokra azonban az említett Kristonon kívül nem nagyon vállalkozott senki. A második félidő elején újoncot avatott a Zalaegerszeg, a 19 esztendős Rácz István szállhatott be élete első élvonalbeli mérkőzésére. A hazaiak ismét csak vehemensen kezdtek, és Peric fejese után csak a balszerencsén múlt, hogy nem szerezték meg a vezetést is. Hamar felvette a ritmust a Kaposvár is, és ezután a már ismert langyos mezőnyjáték folyt a pályán, amin a cserék sem lendítettek sokat. A 76. percben aztán a vendégcsapat is előnybe kerülhetett volna, de egy mintaszerű kontra után Szakály kihagyta a kihagyhatatlant. Négy perccel később aztán már nem volt menekvés a hazaiak számára: Csóka a tizenhatoson belül kézzel ütött a labdába, az NB I-ben szintén újonc Török Károly játékvezető (mellesleg három futsal Európa-bajnoki döntő bírója) megadta a jogos tizenegyest, a rutinos Zahorecz Krisztián pedig magabiztosan értékesítette. A hátralévő időben aztán már őrizte is az előnyt a Rákóczi, és megérdemelten szerezte meg a három pontot. A győzelemmel Prukner László csapata megelőzte a tabellán a Zalaegerszeget, és feljött a tizedik helyre. A ZTE viszont a jó tavaszi kezdés (öt veretlenül megvívott meccs) ellenére sem tud feljebb kerülni a középmezőny alsó feléből.