A csapat és a szurkolói egymásra találtak. Mintha bajnokságot nyert volna Prukner László együttese, olyan ünneplésben részesült minden egyes megállónál a túláradó jókedvükben kedvencei hátát lapogató, velük boldogan fényképezkedő drukkerektől a Rákospalotától Balatonlelléig tartó autóbusz utazáson. Hókusz-Pók, azaz Horváth László tóparti éttermében, ahol az aranykezű természetgyógyász vacsorával vendégelte meg a csapatot, akkora volt a jókedv éjfél körül is, hogy még a két színes bőrű labdarúgóval is elbeszélgettek a csapat rajongói, ékes francia nyelven. Teljesen jogos volt az öröm, s talán nem árulunk el nagyon nagy titkot, ha elmondjuk, hogy még a mindig visszafogott Prukner Tanár Úr is hangosan énekelte csapatának tagjaival együtt a luxusbusz hangszóróiból áradó Edda-zenéket. A busz hátuljában alakult, végig éneklő alkalmi szavalókórus Zsolnai Robi és Maróti Béla vezetésével pedig a sok „Hajrá Rákóczi!”, „Kaposvár ollé”, „Somogyország, héjó, héj” üdvrivalgás mellett az első ülésen mulatgató mesterüket is „megtalálta”: zengett, zúgott a „Sikeredző, sikeredző!” kiáltás is… Bizony nem gyakori, hogy a csapat tagjai, a futballisták maguk buzdítsák – saját magukat, illetve inkább egyesületüket, amelyben legtöbben pályafutásuk eddigi legnagyobb sikerét érték el. És ez a siker a 7. hely! Titkon vagy kevésbé véka alá rejtve mindenki bízott benne, hogy a gárda a legvégén az első 10-be tudjon kerülni. Persze, a többi csapat eredménye, vagyis inkább eredménytelensége is kellett hozzá, hogy a Kaposvári Rákóczi FC a Borsodi Liga 7. helyén végezzen! És bizton állíthatjuk, hogy ez a csapat, ez a közösség, amely végig formálódott, s mostanra, a legvégére kialakult, megérdemelte, hogy a klub fennállásának legjobb helyezését érje el! Ezért is baj, hogy néhányukat, talán utoljára láttuk zöld-fehér Rákóczi mezben… De, az élet persze, megy tovább. A bajnoki évet, az el- és ideigazolásokat később vesszük majd górcső alá. Természetesen ezt a szép sikert nagyon megérdemelték a szurkolók is. Főként azok, akik végig kitartottak kedvenceik mellett, így elsősorban a White Wolves tagjai, de mindenki, aki a hazai meccsekre kilátogatott, és mindazok, akik gyakran idegenbe is elkísérték az együttest! Erre a szombati produkcióra, amit a drukkerek bemutattak, lehet alapozni. Megkockáztatjuk: a kaposvári focibarátok kiéhezettek voltak már a feljutás után az újabb sikerre. Szeretik ezeket a fiúkat, mert szerethető is ez a Rákóczi. És mert kellenek a példaképek, a kedvencek. Sokan azok közül, akik eddig szinte csak adtak az egyesületnek, a labdarúgóknak, most vissza is kaptak valami. Mit, valamit: egy csodálatos eredményt! Erről most csak egyetlen adatot: 3-mal többen végeztek a Rákóczi mögött, mint ahányan előtte! 9 egyesület, köztük több nagy múltú, vagy jobb körülmények között működő, válogatott játékosokkal megtűzdelt csapat nézi a zöld-fehérek hátát! Következzenek azért az utolsó forduló szép idegenbeli diadalának legfontosabb pillanatai! A kezdés előtt a helyi hangosan beszélő többször is köszöntötte a vendégeket, kiemelve a kaposváriak Vasas elleni győzelmét, meginvitálva egyben minden somogyi drukkert is a meccsvégi díjtalan sörözésre. Nagyot nézett ő is, amikor vagy 120-140 Rákóczi drukker beállított a kezdőrúgás pillanataiban, s nyomban hangos buzdításba fogott a sok zöld-fehér öltözékű somogyi! A hazaiak puskáztak el ziccert az elején, aztán Zsolnai lövését spárgázta Andre Alves elé a hazai portás, és a brazil fiú 14 méterről a felső lécre bombázott. Dusán Vasziljevics aztán két csel után szinte állóhelyből tüzelt, s üggyel-bajjal hárított csak Farkas Balázs a bal felső elől. Voltak hazai helyzetek is, de nem esett gól az első félidőben. A folytatásban leszakadt az ég a Budai II László Stadion felett, s trópusi esőzésben játszottak végig a küzdő felek. A 47. percben a forduló egyik legszebb gólját szerezte Alves: Pintér Attila ívelt a 16-osra, ott a brazil csatár felemelte a labdát, utána iramodott, és majdnem az alapvonalról, balról, az ötös vonaláról, a felpattanó labdát felugorva, jobb sarokkal (!) a kifutó kapust átemelve a hálóba továbbította! 0-1. (Prukner L.: - Ha külföldön szerzi ezt a gólt, a sporttévék hetekig mutogatják. Fantasztikus, ahogy Andre kifelé fordult, s visszasarkalta!) A 63. percben Zsolnai is lőtt egy szépségdíjas gólt, a sötétben, az ömlő esőben: Máté Péter ívelt kitűnő labdát a baloldalon a szőke fiú elé, aki észrevette, hogy Farkas megint kinn áll kapujából. A nyurga kaposvári támadó balról, 23-24 méterről gyönyörűen ívelt a kapus fölött a gólvonal mögé. 0-2. Aztán megint Vaszke, azaz Vasziljevics: 12 méterről, ballal telibe találta a jobb kapufát fejmagasságban, majd a visszapattant labdát Zsolnaihoz emelte, ám a gólszerző az ötösről centikkel bólintott a bal alsó mellé. És, még nem volt vége! A 73. percben formás Rákóczi támadás: a rendkívül hasznosan és jól játszó Oláh Lóránt Alveshez továbbított, aki sarokkal(!) visszatette a játékszert az érkező Pintér Attilához. A védő egy csel után, mintegy 8 méterről laposan a kapu közepébe lőtt. 0-3. A lefújás után, az addigra bőrig ázott kaposvári szurkolókhoz futottak oda az ugyancsak boldog Rákóczi játékosok: már mindannyian tudták, hogy megvan a 7. hely! Budai II. László Stadion, 1000 néző. Vezette: Solymosi 9. Csak azért nem 10-es, mert nem állították nehéz feladat elé a mérkőzők, akik rendkívül sportszerűen tették a dolgukat. Rákóczi: Balajcza 6 – Finta 6 (Tereánszki-Tóth -, 74.), Petrók 6 (Halmos -, 85.), Zahorecz 6, Pintér A. 7 – Kriston 6, Máté 7, Vasziljevics 7 – Zsolnai 8 (Kardos -, 80.), Oláh 7 – Alves 8. Prukner László: - Nagyon örülök, hogy a csapat ismét kitett magáért. Boldogok vagyunk, hogy ilyen szép helyen zártuk a bajnokságot. Szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki tett azért, hogy a kaposvári labdarúgás fennmaradjon, s eredményeket érhessen el! Bízunk benne, hogy sokan büszkék ránk most Somogy megyében. Szerző: Somogy Sportja - Horváth Gábor Kristóf http://www.somogysportja.hu/labdarugas/060605reacr.htm