„Jöttek a csehszlovákok!” És már a norvégok is. És a magyar foci mélyrepülése… A sors, no meg a válogatott programja úgy hozta, hogy ezen a héten tudjuk befejezni a magyar labdarúgás jelenlegi állapota kapcsán folytatott beszélgetésünket a Kaposvári Rákóczi FC vezetőedzőjével. Prukner Lászlóval még bőven a katasztrofálisan sikerült EB selejtező nyitómeccs előtt készült az interjú. A norvégoktól elszenvedett nagyarányú, hazai vereség, főként annak szánalmas módja, azt bizonyította, hogy az augusztus 15-én megjelent írás óta sem javult a magyar foci helyzete. Sőt. - Azt veszem ki a szavaidból, hogy a magyar klubokban jó szakmai munka folyik, de az említett történelmi, társadalmi valamint gazdasági okok és háttér miatt törvényszerű, hogy a Debrecen nem tud továbblépni a macedón bajnokon, az Újpest pedig - az említett csapatokon kívül valószínűleg a többi hazai együttes is elvérzett volna a nemzetközi kupákban -, egy lichtensteini gárda ellenében kapitulál. - Érzem a kérdésnek vagy megállapításnak az élét. Persze, hogy nem így van! Nem kellene kiesniük. De, ezek a magyar játékosok valahol, valamikor szocializálódtak. Magyarországon történt mindez és abban az időben, amikor a rendszerváltás zajlott. Akkor, amikor abszolút káosz uralkodott. Amikor a képzésük sem volt megfelelő. Ma már ezt pontosan tudjuk. Megint csak érdekcsoportok vitatkoznak, és az a legfájóbb, hogy nem elsősorban szakmai érvek mentén vitáznak a magyar utánpótlás kérdéséről, irányvonalairól, struktúrájáról, hanem anyagi, hatalmi pozícióból próbálják ezt a dolgot megközelíteni. És ebben „elvész a gyerek”, elvész a labdarúgás. - Mindig, mindenben a pénzhez jutunk vissza, bármiről beszélünk? - Abban például mindenképpen a pénzhez, hogy hosszú évek óta úgy próbálják finanszírozni, motiválni a magyar játékosokat, hogy a mögött nagyon sok esetben nincs, nem volt komoly teljesítmény. Emiatt sem alakult ki megfelelő értékrendjük a játékosoknak a teljesítmény és az azzal megszerezhető jövedelem tekintetében. Az ember gyarló, valamennyien így vagyunk, hogy a könnyebb ellenállás irányába megyünk el, vagyis ha nincs komoly, feladatrendszer, teljesítménykényszer, akkor hajlamosak vagyunk ezzel visszaélni. Mindezeken felül kívülről és belülről is szándékosan összeugrasztották - és erre sokan fogékonyak voltak - a labdarúgás szereplőit: az edzőt a játékossal, az edzők a játékosokat a vezetőkkel; és ezekben a leosztásokban szinte minden variációban, mindenkit, mindenkivel. Tehát kialakult egy abszolút ellenséges légkör az esetek többségében. Főként, ha a vezetők nem tudtak fizetni. Az más kérdés, hogy annyi, amennyit nem tudtak fizetni, járt volna-e edzőnek, játékosnak. Ami, ugye megint a teljesítmény és az elvárás kérdését feszegeti… Persze, egy-egy alkalommal azokban a klubokban azért volt kiugrás, ahol valamelyest tudták stabilizálni a helyzetet. Vagy adott pillanatban több lett a pénz, amiért pedig, olyan játékosokat tudtak igazolni, akik aztán hozták az eredményeket. De, ha visszatekintünk az utolsó 10 évre, kétszer egymásután ugyanaz a csapat, egyesület szinte nem tudott bajnokságot nyerni. Mert a következő évben már csődben volt, vagy legalábbis nem rendelkezett annyi anyagi forrással, mint addig. Az Újpest a 6-as 70-es években 7-szer egymásután nyert bajnokságot, a Ferencváros is párszor egymás után. De mára, megszűntek ezek a trendek. - Nem lehet, hogy ennyire kiegyensúlyozott lett a mezőny? - Ahol adott pillanatban a legtöbb pénz van, oda viszik a legtöbb játékost. De ez, egyáltalában nem szolgálja a magyar labdarúgás fejlődését. - Én úgy emlékszem, hogy egyes klubok még oly módon is igazoltak futballistákat, hogy pénzügyi fedezetük sem volt rá… Végül, de nem utolsósorban beszéljünk a szurkolókról! Velük, mi a helyzet? - A szurkoló is ezt a káoszt látja. Ráadásul nem tájékoztatják kellőképpen… … ráadásul sok helyütt a szükséges rossznak látják a szurkolót, éppen csak elviselik a klubnál, pedig nem megtűrt személyeknek kellene lenniük, hanem az első számúaknak, akikért a futball van, akiktől pénzt lehet szerezni, különböző marketing eszközökkel, a jegyárakon, bérleteken felül… Igaz, ehhez azért focit is kéne számukra bemutatni. - Szóval a drukkerek nem kapnak tájékoztatást, sem szakmai dolgokról, sem a klub ügyeiről, sem pedig, személyi kérdésekről. Tőlünk Nyugatra nagyon sokat foglalkoznak a szurkolók képzésével, különböző labdarúgással kapcsolatos közszolgálati és kereskedelmi tévés és rádiós műsorokban. Megpróbálják őket taktikai, csapatszerkezeti tudnivalókkal megismertetni. De, foglalkoznak a labdarúgás üzleti oldalával is. Ezektől az ismeretektől a szurkoló jobban magáénak érzi az adott klubot, kedvenceit és hazájának labdarúgását. Mi, még mindig ott tartunk, hogy „bezzeg az 54-es aranycsapat!”, ami nagyszerű volt valóban, akkor a magyarok - is - tanították a világot focizni. Abban a korban, abban a miliőben tényleg a világ legjobbjai voltunk, valóban újat hoztak a magyarok, s ezekre mindig is büszkén kell emlékeznünk! De, az élet, a történelem már ezen túllépett, s mi még mindig oda nyúlunk vissza. Az a generáció, amelyik akkoriban kezdett meccsekre járni - tisztelet a kivételnek -, nem is nagyon érti, hogy mi zajlik ma a labdarúgás világában. Vannak, szerencsére szép számmal vannak a szakemberek, az utánpótlásban is sokan dolgoznak, akik komolyan veszik azt, amit csinálnak, s azt szeretnék, azon lennének, hogy elkezdődjön, meginduljon valami megtisztulás, új alapokra helyeződjön a mai magyar labdarúgás. A baj az, hogy alóluk is kihúzzák a talajt. Somogy Sportja Online - Horváth Gábor Kristóf © Jogi nyilatkozat...