Állampolgári esküt tett csütörtökön a kaposvári Városházán Andruskó Attila. A vajdasági Zentáról származó labdarúgó immár hivatalosan is magyarnak mondhatja magát. - Én mindig is magyar voltam, csak más országban születtem - kezdte Andruskó Attila. Nagy boldogság és nagy büszkeség számomra, hogy magyar állampolgár lehetek. Amíg nem jöttem át futballozni, addig nem gondoltam az állampolgárságra, de itthon tudatosult bennem, hogy hiába szeretem én az anyaországot, bizonyos jogok nem illetnek meg. Egyébként csak a foci miatt nem lett volna szükségem az állampolgárságra, mert anélkül is játszhatnék. - Zentán milyen életet éltek? - Teljesen magyar életünk van. Magyar TV-adókat nézünk, magyar óvodába és iskolába jártunk. A szerbeket is szeretem, de különösen a foci iránti mentalitásukat. A családban egyébként mindenki magyar. A nagyszüleim még Magyarországon születtek, aztán egyszer csak átrajzolták a határokat. - Zökkenőmentes volt a kaposvári beilleszkedés? - Az elején sok gondom volt, de ahogy telt az idő és jöttek a sikerek egyre jobban befogadtak. Azt viszont szeretném elmondani - talán épp a szerb mentalitásom miatt - hogy a Rákóczinál eddig eltöltött három és fél évem alatt sok esetben nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna. Nagyon sokat köszönhetek a Rákóczi vezetőinek, akik mindig a helyes útra tereltek. - Csapaton belül is téma az állampolgárságod? - Persze. Foglalkoztatja a többieket is. Viccesen mondogatják, hogy soha nem leszek igazi magyar, de ez tényleg csak ugratás. - További tervek? - Magyarországon és elsősorban Kaposváron képzelem el az életemet. A menyasszonyommal - aki kaposvári - szeretnénk egy lakást venni a megyeszékhelyen. Hogy aztán futballistaként mit hoz a jövő még nem tudom, de, ahogy említettem Kaposváron szeretnék élni.