Viszonylag kevesen látogattak ki a Rákóczi Stadionba a Videoton vendégjátékára. Vajon az eső jelentett fenyegetést a szurkolók számára vagy a hazai gárda eddigi 4 pontja? Akik távol maradtak mindenesetre az idei első hazai győzelem élményével lettek szegényebbek.

Az első percben Vasziljevics Dusán rúghatott szabadot a jobboldalról, s a beívelést Sebők kapus az ötösön húzta le Petrók Viktor fejéről. Aztán a következőkben a vendégek foglalták le a labdát. A harmadik percben például Farkas B. elől Ladislas Kozmér mentett szögletre a hazai kaputól 10 méterre. Az ötödikben pedig, Csizmadia egy lehulló labdába rúgott nagyot kissé jobbról, olyan 15 méterről, s bár Andruskó Attila még belevetődött a lövésbe, a játékszert így is Milinte Árpádnak kellett a léc alól szögletre tolnia. Nagyjából ekkor elkezdett esni az eső, amely ettől kezdve időnként elállt, majd újra és újra nekieredt.

A 12. percben Dvéri 20 méteres, megpattanó bombáját védte vetődve a jobb alsó sarok elől Milinte.

A 13. percben kezdődött az az akció, amelynek során egy kaposvári kontra végén büntetőt ítélt Bede játékvezető. Történt, hogy Varga Z. a középkörből indította Oláh Lórántot. A csatár jobbra adta a felfutó Kovácsevics Róbertnek, aki betört a 16-oson belülre, és már túljutott védőjén, ám a fiatal Nagy D. buktatta. 11-es, a védőnek meg sárga lap! Jött a biztos lábú ítéletvégrehajtó, Zahorecz Krisztián. A csapatkapitány már elsőre bevágta a labdát, ám Bede megismételtette a büntetőt. Tán, belépett valaki. Esetleg meggondolta magát, s úgy vélte ad egy kis esélyt a Videotonnak, hátha kimarad a tizi…

Nos, Zaci másodjára is bevágta a bal sarokba. A bíró nem gondolkodott rosszul, mert Sebők beleért ugyan, de nem háríthatta. 1-0.

A játékengedélyét a héten megkapott szlovén Suljic - akit magas termete miatt, no meg vélhetően védekező középpályás voltáért Prukner László rögtön a kezdőbe állított - sárga kártyát húzott ki Bede zsebéből. Talán szövegelésért, a 16. percben.

A 24. perc egy nagyszerű Rákóczi támadást hozott: Andruskó ment el a baloldalon, majd Suljichoz passzolt. A szlovén fiú az alapvonal közeléből középre gurított Oláh elé, aki kapásból, a 11-es ponttól a jobb alsó sarok mellé pattintott. Szép volt, gólt érdemelt volna.

Két perccel később Nagy D. riogatott kissé balról: 14 méterről, a hazai kapu jobb alsó sarka mellé tüzelt. Ezután Andruskó eltalálta Alumona lábát, így Bede a kaposvárinak sárgát adott. A szünetig nagyobb helyzet egyik kapu előtt sem alakult ki, de viszonylag hajtós meccset láthatott a publikum, némi fehérvári fölénnyel, ám kaposvári kontrákkal.

Fordulás után az 52. percben Kovácsevics lába elérte Mohl-ét, és a gól előkészítésében oroszlánrészt vállalt Rákóczis is besárgult.

Nyomott, nyomott a Vidi, a hazaiak pedig olykor kissé felelőtlenül ajándékozták el a nehezen megszerzett labdákat. Ez történt az 53. percben, amikor Farkas B. kapott egy átadást a zöld-fehérektől, szerencsére 16-ról, a léc fölé bombázott.

Három perc múlva Andruskó baloldali beadása után Varga elől mentett Kuttor, nagyjából 7 méterre a fehérvári kaputól.

A nem túl gyakori kaposvári rohamok egyikénél a 67. percben Schwarz kétségbeesetten fejelte ki a labdát a kapu torkából az érkező Vasziljevics elől.

A sorozatos cserék után több, mint érdekes történt a 78. percben: Vasziljevics vitte el az őt támadó Farkas mellett a labdát a felezővonalnál, amikor a közelben helyezkedő Bede bíró fütyült, s piros lapot mutatott fel a szerb játékosnak. A nyurga spori úgy ítélte meg, hogy Vaszke megütötte ellenfelét. A dolognak vélhetően volt előzménye, méghozzá az, hogy korábban Dvéri jól láthatóan tapogatta a nyakát egy Vasziljevicscsel történt összecsapása után. A fehérvári kispad már akkor azt reklamálta, hogy a kaposvári fiú könyökölt. A hazai közönség teljesen érthetően tüntetett ezután, szinte a lefújásig, mert szigorúnak és részrehajlónak érezte a mérkőzést vezető Bede ítéletét. Hány ilyen, lefújható mozdulat volt előtte is, meg azután is! Sitku legtöbb megmozdulása, Kuttor lökdösődése, mind hordozott hasonló elemet. Ráadásul a szerb játékost már kétszer is földre vitték, egyszer még a hordágy is előkerült. Vaszke orra tavasszal eltört, azóta előszeretettel ütik, vágják, sőt rúgják is a nevezetes testrészét. Mindegy, a Fehérvár a kupagyőztes, a tavalyi bronzérmes, és sajnos még mindig akadnak ilyen játékvezetők, akik hajlandóak segíteni a nagyobb múltú, sikeresebb klubon!

Mindegy, Vasziljevics fejét fogva lebotorkált, a csereként beállt Dajic Jusuf pedig kis híján gólt fejelt Milinte hálójába a 79. percben, de a labda a jobb alsó mellé szállt.

Szerencsére a Rákóczi is csillogtatott hasonló erényeket, ugyanis a 80. percben a szintén csereként pályára lépett Alves jól ment el a baloldalon, beadására Oláh érkezett, de sajnos az ötösről leadott kapáslövése kissé a bal kapufa mellé szállt.

Hat perccel később egy pillanatra meghűlt a vér a kaposvári erekben, ugyanis Milinte a nedves, csúszós labdát kiejtette egy beadásnál, majd csak némi üggyel-bajjal kaparintotta meg.

A 89. percben gólt kiáltott a kaposvári szurkolók egy része, amikor balról került a vendégek kapuja elé, majd állítólag Sebők kapujába is jutott a labda. Bede bíró azonban valamit látott: vagy lest, esetleg kezezést, vagy bármit, mindenesetre látszott, hogy ha rajta múlik, a Rákóczi több gólt itt nem rúg…

Nem kis meglepetésre, a sokat szereplő partjelző és a negyedik játékvezető az oldalvonalhoz hívta Bedét, aki elküldte a kispadról Prukner Lászlót. Cirkusz, ez kérem, de nem a javából…

A hátralévő percekben a szögletrúgást gyakoroltatta Bede a vendégekkel. Mindegy volt neki, hogy szabálytalankodtak a kapus Milintével, hogy a fehérváriak rúgták ki a labdát, ő sorra ítélte a sarkrúgásokat.

Aztán, a két perces hosszabbítás is csak letelt, s boldogan ölelkeztek össze a győztes kaposváriak a gyepen. Ráadásul teljesen jogosan örültek, hiszen egy nagyon fontos meccsen, égetően szükséges három pontot gyűjtöttek be a végére, jókorára növekedett ellenszélben.

A Rákóczi győzelemre játszott - nem is tehetett mást Prukner. Az, már más kérdés, hogy a Fehérvár ebben nem volt partner, ami teljesen érthető. A találkozó nagy részében a vendégek gömbölyítették a labdát, s valamivel több helyzetet dolgoztak ki. Ugyanakkor Milinte most biztosabban állt a lábán, a védők pedig, a legtöbb esetben nem hagyták villogni a Fejér megyeieket. A hazaiak hajtottak, küzdöttek, akartak és mindez, valamint Zahorecz magabiztos tizenegyese(i) a megérdemelt győzelmet jelentette a zöldek javára.

Az elmúlt években is, fontos időszakokban nyert Kaposváron a Vidi ellen a Rákóczi, reméljük a győzelem mellett, lendületet is vettek Petrókék. Amire szükség is van,  hiszen a következő ellenfél az MTK lesz, a Hungária körúton…

Kaposvár, 1500 néző.

Vezette: Bede, 5. Miért kell mindig főszereplővé válnia?

Rákóczi: Milinte 6 - Kozmér 6, Petrók 6, Zahorecz 7 - Kovácsevics 7, Suljic 6, Grúz 6, Vasziljevics 6-2= 4, Andruskó 6 (Venczel -, 90.) - Oláh 6, Varga Z. 6 (Alves 60, 6).

Prukner László, a Kaposvári Rákóczi vezetőedzője: - Amióta NB I B-s, és NB I-s kispadon ülök - utóbbin 3-ik éve -, nem mondtam olyat, amiért ki kellett, hogy állítsanak. Most is tiszta a lelkiismeretem.

Nekünk ez élet-halál kérdése volt, mert az előző fordulókban nyert helyzetből is tudtunk veszteni. Tudtuk, hogy a Fehérvár szervezett, jó csapat, s kilábalóban vannak a hullámvölgyből.

Nem mondom, hogy jól játszottunk, de próbáltunk küzdeni, s ennek az egygólos győzelem lett a vége.

Középen két jól fejelő védekező középpályást tettem a csapatba, de a mérkőzés úgy alakult, hogy a Fehérvár többet birtokolta a labdát. Ezután megpróbáltuk a középpályán megszervezni a játékot, nem belemenni kóbor ellentámadásokba.

Azt gondolom, hogy a futballt fejben játsszák, de szív nélkül nem lehet. Ezért azt mondom, hogy a kettő együtt hozta a sikert.

A forduló további mérkőzései:

DVSC-TEVA - Budapest Honvéd 2-1
Vasas-MTK Budapest 1-5
Paks-Diósgyőri VTK 2-1
PMFC-Pécs Plaza - Győri ETO FC 0-0
ZTE FC-REAC 3-0
Vác-FC Tatabánya 2-2
FC Sopron-Újpest hétfőn