Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

ZTE FC - Rákóczi FC beszámoló		2007.05.16. 16:35
Kellemes túra várt ránk a zalai megyeközpontba, ahová egy egyedi utazási formát is sikerült kitalálnunk, végül azonban hála a médiának ez meghiúsult, hiszen hétfőre rakták át a meccsünket, így több kaposvári társunk, illetve az egész budapesti szekciónk kimaradt a túrából. Minden döntés hozó bekaphatja, köszönjük. Így is sikerült elindítani egy nagybuszt (ezért külön köszönet a Baráti Kör két igazi vezetőjének és hasznos tagjának), ami körülbelül félig telt meg. Az út jó hangulatban telt, és sikerült a minimálisra szorítani az egészségügyi megállók számát is. Egerszegen azonban hatalmas krízis helyzetbe csöppentünk, ugyanis a vendégszektor mögötti büfében csak a kezdés előtt 10 perccel állították üzembe a sörcsapot, így a szünetig kénytelenek voltunk majdnem meleg sört fogyasztani. A mérkőzés egy visszajátszással kezdődött, Zahorecz tavalyi, győzelmet érő 11-es gólját tekinthettük meg újra, és ezzel az állás már is 1-0 volt ide. Vezetés idegenben, ez az a helyzet ami a legjobban megtudja zavarni csapatunkat, és sajnos most sem történt másként, még a félidő előtt fordítottak a hazaiak. A második félidőt így hátrányból kezdtük ami ismét jót tett a játékunknak, és a kapuja elé szorítottuk a hazaiakat, akik hamarosan emberhátrányba is kerültek. Törvényszerű volt azonban hogy egyszer nem fog sikerülni a fordítás, és ez most be is következett. A sorsunk ezúttal is a saját kezünkben volt, először Zahorecz hagyta ki második tizenegyesét, majd Bozovic emelt a kapus kezébe 3 centiméterre a kaputól. A lefújás után így is vastapssal jutalmaztuk csapatunkat, akik ezúttal sem érezték szükségesnek ezt megköszönni (tisztelet a kevés számú kivételnek). Körülbelül 10-15en vállaltuk fel a szurkolást, sajnos nem folyamatosan, de szóltak a dalok, és bizony utólag a tv-én visszanézve is elmondhatjuk hogy elég jól megdörrentünk pár alkalommal. Az Armadás srácok kicsit álmosan kezdtek, aztán az egyenlítő góljuktól kezdve már jól szurkoltak. A végén mindkét tábor tartott egy kis pirotechnikai bemutatót, majd a hazaiak invitálására Bocföldén megállva a helyi italmérő egységben csillapítottuk szomjunkat. Hazafelé pedig a buszon pedig Guiness-rekord beállítás történt hiszen az elöl ülő nyugdíjas szektor örömére 10 percen keresztül dúdoltuk egyik kedvenc nótánkat. BT

Rákóczi FC - reac beszámoló		2007.05.16. 16:31
…akkor már is a hetedik helyen találhattuk volna magunkat. Első lépés tehát a magyar tavasz Real Madrida, a félelmetesen erős REAC legyőzése volt. Délelőtt focival, illetve kocsmázással hangoltunk a meccsre, mindkét terepen totális győzelmet arattunk :D Az első félidő a szokásos koreográfia szerint zajlott, korán vezetést szerzett a vendégcsapat, aztán megzavarodva saját góljuktól beálltak kontrázni, mi pedig erőtlenül próbáltuk meg feltörni a védekezésüket. A szünetben klubvezetésünk egy kisebb szurkolói réteget is megpróbált megérinteni, 8-10 éves kislányok lenge öltözékben táncoltak diszkó muzsikára. Itt tartunk 2007-ben… A második játékrészben a szerencse ismét mellénk állt és hamar sikerült egyenlíteni Oláh révén, majd a vezetést is megszereztük Vasziljevics révén. Ez volt a harmadik alkalom idén hogy 0-1es hátrányból sikerült fordítani a csapatnak. Az eddigiekkel ellentétben azonban most jött még egy nyugtató gól is az argentín gólvágónktól, a REAC pedig képtelen volt újra felpörögni, így izgalmak nélkül várhattuk a lefújást. A szektorban jó volt a hangulat, kisebb-nagyobb megszakításokkal végig szurkoltuk az egész meccset, ez egyébként így volt egész tavasszal. A harmadik gólunk után egy lufis koreográfiát is bemutattunk. A palotaiak körülbelül 10en érkeztek, az egyenlítő gólig szurkolgattak, aztán leültek kipihenni magukat. A meccs végén a csapat ismét biztos távolságból, a félpálya környékéről köszönte meg a buzdítást, úgy látszik nagyon félelmetesen nézünk ki. Nem baj, eddig se miattuk jártunk meccsre…. A többi meccs eredménye is nagyon kedvezően alakult, így végül a 6.(!) helyen várhattuk a folytatást. BT

Újpest FC - Rákóczi FC beszámoló		2007.04.26. 22:30
A miskolci vendégszereplés után ismét nehéz meccs várt a csapatra, Újpesten kellett pontot vagy pontokat szerezni. A házigazdák harcban állnak a dobogóért, így előzetesen hatalmas offenzívára lehetett számítani a részükről. A kocsis utazást választottuk, és körülbelül egy órával a mérkőzés kezdete előtt értünk a Szusza Ferenc stadionhoz. Itt volt egy kis gond a bejutásnál, ugyanis a jegyárusító gép megadta magát, és az eléje ültetett idős néni hosszú percekig reménytelen harcot vívott vele. Végül aztán sikerült belépőkhöz jutni, és elfoglalhattuk a vendégszektort, melynek bejáratánál körülbelül 20 rendőr posztolt. Kezdésre körülbelül 30-35-en gyűltünk össze (meg kell említeni, hogy a Győr ellen kiállított Ribi is innen tekintette meg az összecsapást), ebből 15-en kisebb-nagyobb kihagyásokkal folyamatosan buzdítottuk a csapatot. Az újpestiek is hangosan és lelkesen szurkoltak az egész meccs folyamán, talán csak a vége felé esett vissza az aktivitásuk. Marótiék szerencsére egyáltalán nem látszottak megilletődöttnek, és eredményesen vették fel a versenyt a hazaiakkal. Rögtön a mérkőzés elején egy kis szerencsével a vezetést is megszerezhettük volna, de a labda az őt csak szemmel verő, dermedt Balajcza Szabi asszisztálása mellett kicsivel a kapufa mellett hagyta el a játékteret. Ezután főleg a küzdelem dominált, újpesti oldalról Kovács, tőlünk pedig Kovacsevics szenvedett sérülést. Néhány életerősebb lövés jelentette az izgalmakat mindkét oldalon, illetve Szakály borzolta az idegeinket, aki egy remek kiugratás után nem tudta átvenni a labdát, pedig ha sikerül neki, az őszi kaposvári meccs után itt is bevehette volna a lilák hálóját. A második félidőben aztán még kevesebb izgalom volt, bár egy-két szép jelenet így is akadt, például mikor egy támadásunk során 4 sarokpasszal sikerült előre juttatni a labdát, bár ezért még nem adnak gólt… A végén aztán a játékvezető és a partjelző okozott egy kis izgalmat: bárkiről ment ki a labda, mindig az újpestiek jöttek bedobással, plusz a végén a saját maga által kijelölt 2 perc hosszabbítást még kettővel megtoldotta. Az eredmény viszont így sem változott, maradt a 0-0, amit a hazaiak csalódottan vettek tudomásul és egy kisebb nézeteltérés is kialakult a pályán a lefújás után, de a kaposvári nevelésű Újpest játékosok segítettek csillapítani a kedélyeket. Következik a REAC, ha sikerül legyőzni őket és a Diósgyőr vagy a Honvéd botlik idegenben, az MTK pedig megveri a Fehérvárt, akkor… ;) BT

Rákóczi FC - Győr beszámoló		2007.04.26. 21:42
Sajnos a tavalyi évvel ellentétben idén különböző szervezési problémák miatt nem sikerült eljutnunk Miskolcra a Diósgyőr elleni mérkőzésre, ebben a szezonban ez volt az első mérkőzés ahol WW tagok nélkül maradt a vendégszektor, ez persze pont egyel több alkalom mint ami elfogadható... Nem vagyunk rá büszkék de sajnos így alakult. Ugyanakkor meg kell említeni hogy két - csoporton kívüli - kaposvári szurkoló elutazott a mérkőzésre nekik hatalmas köszönet és tisztelet jár. Talán az ő ottlétük is szerepet játszott abban hogy sikerült ismét értékes pontot szereznünk idegenben. Most pedig következzék a Győr elleni hazai meccs beszámolója. A mérkőzés előtt a tabellára nézve egyértelmű volt a helyzet, egy esetleges győzelemmel a kilencedik helyre ugorhattunk volna előre, vereséggel azonban a szorgosan gyűjtögetett tavaszi pontok ellenére ismét veszélyes helyzetbe kerültünk volna. Az összecsapás nem kimondottan a szájízünknek megfelelően indult, ugyanis a vendéggárda már az első percben vezetést szerzett egy ártalmatlannak tűnő szituációból. Erőt merítve azonban a mostani jó formánkból és a nem sokkal régebbi Fehérvár elleni fordításból, 110% százalékkal kezdtünk bele a csapat buzdításába, és egy percig sem hittük azt hogy nem mi fogjuk megnyerni a mérkőzést. A vendégszektorban körülbelül 20-30 győri szurkoló volt, szervezett szurkolói csoport azonban nem képviseltette magát tőlük. Az első félidőben eléggé dadogott a gépezet, a Győr tulajdonképpen erőfeszítés nélkül tartotta az 1-0-ás előnyt, majdnem kapura lövés nélkül ért véget a félidő. A második játékrész elején aztán Lóri kétszer villant és máris megfordítottuk az állást. Innentől tulajdonképpen sima volt minden, a vendégek nem tudtak felpörögni és eredmény tartásból átmenni támadásba, pedig a végén még Mátyust is felküldték csatárnak. Ha itthoni meccs és győzelem, akkor kiállítás. Ezúttal Ribi Úron csattant az ostor, egy kicsit erősebb szerelés után a nagybajszú pálcikaember (Bede) azonnal a piros lapért nyúlt. A vége előtt nem sokkal egy füstöt is begyújtottunk, ezzel is színesítve szurkolásunkat. Az állás már nem változott, és boldogan, énekelve hagytuk el a stadiont. A következő utcában azonnal betértünk a legközelebbi kocsmába, és ezután következett a slusszpoén, ugyanis eltérítettük az arra járó városnéző kisvasutat, és dalolva, sörökkel felszerelkezve fuvaroztattuk át magunkat a Fő utcán, a járó-kelők ujjongása közepette. A Fő térről kedvenc rock kocsmánkba vezetett az út, ahol még piróztunk egy kicsit, aztán mindenki nekilátott hogy boldog ájultságba igya magát… BT

Rákóczi FC – MTK beszámoló		2007.04.26. 21:40
A fehérvári győzelem után amolyan bónusz meccsként tekintettünk a listavezető elleni összecsapásra, bár bizakodásra adott okot hogy ellenfelünk Pakson is kikapott, így egyátalán nem világverő formában játszottak a tavasszal. A ráhangolódásban ismét az alkohol játszotta a főszerepet kora délutántól, majd a kezdés előtt fél órával elfoglaltuk megszokott helyünket a kapu mögött. A kék-fehéreket kb 30 szimpatizánsuk kísérte el, néhányan szurkoltak is közülük. Mi udvariasan megvártuk csoportunk későn érkezőit is, és az 5. perctől vetettük bele magunkat a buzdításba. :D Már az első pillanatoktól látható volt hogy a csapatban nagy bizonyítási vágy dolgoztt, az MTK pedig rendkívül halványan játszott, főleg a két „szupertehetség” Németh és Hrepka tűnt el a mezőnyben, ami miatt persze egy percig nem bánkódtunk. Ezután a fiaink gyakorlásba kezdtek, nevezetesen a „ki tudja 0 szögből bevenni Végh kapuját” játékot próbálgatták, végül harmadik kísérletre Alves megoldotta a feladatot, és egy csodaszép lövéssel az egekig röpítette a hangulatot és a teljes WW tábort :D A második félidőben teljes sor cserét hajottak végre elöl a kék-fehérek, a beállók azonban csak állandó színészkedéssel és magyarázással jelezték hogy a pályán vannak. Nem forgott veszélyben a vezetésünk amíg a bíró úgy nem döntött hogy a végére is kell egy kis izgalom és egy ütésváltás után kiállította Mezőt, még a fővárosi játékos maradhatott a pályán… A csapat csak még elszántabb lett emberhátrányban - Maróti még a kapufát is megfejelte egy mentés érdekében – és az akaratnak meg is lett a gyümölcse, sikerült itthon tartani a három pontot. Tényleg unalmas már leírni, de ismét megteszem: a játékosok ezúttal se jöttek ki megköszönni a buzdítást, úgy látszik azért van még bőven gond a fejekben, és páran szerep tévesztésben élnek közülük (tisztelet a kivételnek)Ilyenkor igazából nem nekünk hanem maguknak ártanak, hiszen még azoknak a fiatal gyerekeknek a tiszteletét és rajongását is elveszítik, akik hősként kezelik őket, és alig várják hogy lepacsizhassanak velük... Mi viszont eddig sem elsősorban miattuk, hanem a Rákóczi FC miatt jártunk ki a meccsekre, úgyhogy pár primadonna nem tudta elrontani az örömünket, és hajnalig tartó bulizás következett kedvenc kocsmánkban. BT

Frissítés		2007.04.20. 23:47
Felkerültek az MTK és a Győr elleni képek. Hamarosan a beszámolók is jönnek.

EURO 12		2007.04.18. 12:27
Minden előzetes várakozás ellenére a Lengyel-Ukrán pályázat nyerte el a 2012-es kontinensviadal rendezési jogát, így Magyarország a 2004-es, és a 2008-as után zsinórban harmadszor vesztette az Európabajnokság rendezési jogának lehetőségét.

Fehérvár FC - Rákóczi FC beszámló		2007.03.24. 02:35
Bizakodva vágtunk neki az ideális távolságú túrának Fehérvárra, hiszen ha csak a számokat nézzük, vendéglátóink 3 meccsen 2 pontot, míg mi 6-ot szereztünk. Persze a futball legkevésbé a matematikáról szól. :D Külön köszönet illeti csoportunk egyik oszlopos tagját, aki aktívan tett azért, hogy ingyen busszal tekinthessük meg a mérkőzést, és ne hajnali 3-kor kelljen elindulnunk, bizonytalan létszámú járattal mint legutóbb Debrecenbe. Végül az egy busz kicsinek is bizonyult, hiszen a szinte komplett WW tagság mellett, a jó erdemények a bérletesek és a baráti körösök kedvét is meghozták az utazáshoz, így néhány ember állva tette meg az utat. A sláger ital ezúttal is a sör volt, aminek hatására ezúttal sem sikerült 4 megállás alá szorítani ezt a rendkívül hosszú utat. :D Fehérvárra érve csoportunk nagyobb része elindult kocsmát keresni, végül a Center Sörözőben csillapították szomjukat, ahol a hazaiak egy részével is összefutottak, akik barátságosan fogadták a mieinket. A meccs kezdetére a kocsival érkezőkkel együtt körülbelül 80-an voltunk a vendégszektorban, ebből körülbelül 40-en folyamatosan buzdítottuk a csapatot, második gólunk megszerzése után azonban már mindenki kieresztette a hangját. Az első félidő még magyar szinten is unalmasnak volt nevezhető, Alves egyszer eltalálta a kapufát, védőink pedig kétszer a kapu torkából vágták ki a labdát. Ezenkívül a rendkivül erős szél által pályára került dolgok jelentették a szórakozást, Kovács kapusunkat például egy szatyor vette üldözőbe. A hazaiak nem nagyon szurkoltak, nyilván csapatuk utóbbi hetekben mutatott gyengébb teljesítménye miatt, csak a félidő végén dörrentek meg, illetve a második játékrész elején gyújtottak be 3 füstöt. A játékvezető ekkor úgy gondolta felpörgeti az eseményeket, és először a hazaiaknak adott egy tizenegyest (a kiugró fehérvári játékos ellőtte a labdát Kovács felett - ami a kapuig sem jutott el, ugyanis Petrók tisztázott a vonal elől - majd a lövés után ütközött kapusunkkal akinek eltört az orra... ), majd Kuttor kezezése után (ami a Nemzeti Sport szerint nem érdemelt volna pirosat, hiszen nem közvetlen gólhelyzetet akadályozott meg, annak ellenére hogy a labda a kapuban kötött ki 3 másodperc múlva...) Zahorecz révén sikerült egyenlítenünk, és az emberelőnyt kihasználva Oláh a vezető gólt is belőtte, ami után az egész kaposvári vendégszurkolótábort ki lehetett volna állítani "túlzott gólöröm" címén. :D Ezután még mindkét kapu előtt akadtak helyzetek, de újabb gól nem született, így negyedik meccsünkön a harmadik gőzelmünket sikerült megszereznünk, és a 12. helyre jöttünk fel, bár ezt jelenleg csak jobb gólarányunknak köszönhetjük. A csapat ismét nem tartotta fontosnak hogy kijöjjenek a szektor elé megköszönni a bíztatásunkat... A stadionból kiérve a rendőrök fontoskodtak még egy kicsit, majd hazafelé vettük az irányt. Siófokon még megálltunk nyitvatartó kocsmát keresni, fél kilenckor pedig már Kaposváron voltunk. Nagyon rosszkor jön nekünk ez az egy hét szünet hiszen lendületben van a csapat, de reméljük a fiúk nem hagyják kialudni a tüzet, és hazai pályán elkapjuk az MTK-át. BT

Rákóczi FC – Tatabánya beszámoló		2007.03.14. 07:53
Kaposvári Rákóczi – Tatabánya A debreceni vereség után nem lehetett más a cél, mint győzelmet aratni itthon, és elmozdulni a kieső helyről. Az őszi meccs (2-4) nem túl sok bizakodásra adott okot, jelenleg azonban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy mérlegelhessünk a meccsek előtt, hiszen a bentmaradáshoz tulajdonképpen az összes hazai találkozónkat meg kell nyernünk. Délelőtt egy kis focival hangoltunk, majd déltől a kezdésig italozással ütöttük el az időt. Ennek is köszönhetően jó hangulatban sikerült elindulni a szentély felé, ahol a vendégszektor mellé érve meglepve fedeztünk fel két odaállított vasúti kocsit, úgy látszik rendőréknél a kordon lesz a divat márciusban. :D Két dobbal vetettük bele magunkat a szurkolásba, a csapat pedig - bár az első komolyabb helyzet a vendégek előtt adódott – a nemzeti sport által is megénekelt "argentin sztár" Dusan Vasquez, és Szakály Peti góljaival már a meccs elején megnyugtató előnybe került. Ennél több nem is kellett nekünk, a lefújásig eufóriában daloltuk végig az összecsapást, többször is éltetve csapatunk játékosait, különösen az ismét csúcsformában játszó Marótit. A második játékrészben még mindkét csatárunk betalált, ami külön öröm, hiszen messzire kéne visszalapozni a klub történelemkönyvébe, ha azt keresnénk mikor talált be Alves és Oláh is két egymást követő hazai meccsen az ellenfelek kapujába. Az egész csapat megérdemeli a dicséretet - a REAC vereségével ráadásul mögénk került a tabellán -ugyanakkor nagyon fontos hogy továbbra is két lábon járjunk a földön, hiszen nagyon messze van még a szezon vége. Ha mindenképpen negatívumokat kéne keresni a szombattal kapcsolatban, talán két dolgot tudnék megemlíteni. Az egyik az a figura (öltözködésében egyébként a 20-as évek amerikai-olasz gengszterfilmjeit idézte), aki a második félidőben úgy döntött, hogy jó ötlet mellettünk 5 méterrel egy légvédelmi szirénát beüzemeltetnie a csapat buzdítására. Az eredmény miatt ezúttal őt is könnyebben elviseltük, legközelebb viszont jó lesz vigyáznia, nehogy egy túlzott gólörömnél összetörjön a kis masinája :D A másik és fontosabb dolog a játékosok viselkedése volt, akik az edzői utasítás ellenére is úgy döntöttek nem szükséges kijönniük a közönséghez megköszönniük az egész meccsen át tartó buzdítást. Azt hiszem ez még akkor is elfogadhatatlan lett volna ha a Barcelonát verjük meg 20-0-ra a BL döntőjében… A tatabányaiak körülbelül 40en érkeztek, és a második bekapott gólig aktívan buzdították csapatukat. Mivel ősszel rendkívül barátságosak voltak velünk, ezúttal rajtunk volt a sor hogy viszonozzuk a szíves vendéglátást. Meccs után tehát a Turul Ultráival együtt a törzshelyünkre mentünk, ahol sörözés, csocsózás és közös fényképek készítése volt a program. Következik Fehérvár, ahol csapatunk jelenleg mutatott játéka alapján pont vagy pontok megszerzésére is képes lehet... BT

Debreceni VSC - Rákóczi FC beszámoló		2007.03.07. 09:02
Debreceni VSC - Kaposvári Rákóczi Az előzőleg kitalált utazási tervünket pozitívan húzta keresztül a klub felajánlása, mely szerint a ligacsapat buszával, reggel 7 órás indulással ingyen tekinthették meg az érdeklődök a csapat idei első idegenbeli fellépését. Talán felesleges is ideírni de megteszem: a „klub igazi szurkolói” (bérletesek), illetve a baráti kör tagjai 0 fővel vettek részt az utazáson. Szép volt „srácok”, reméljük a lényeges dolgok azért megoldódnak és a Tatabánya elleni hazain sem lesznek piszkosak a székek a főlelátón… Mivel úgyis a fiatalok buszával utaztunk Kaposvárról, volt idő megtekinteni a ligacsapat mérkőzését is. Sajnos a srácok nem voltak csúcsformában, ebben közre játszhatott a hosszú utazás is, de érdekes módon éppen a második félidőre ébredtek fel jobban, ennek ellenére a vége sima 0-2 lett. A „nagyok” meccsére körülbelül fél órával a kezdés előtt érkeztünk, a vendégszektornál pedig csatlakozott 5 pestről érkező WW-os is. A biztonságiak - bár volt egy kis kavar a jegyek körül, illetve legszívesebben az alsógatyánkat is átnézték volna - összességében meglepően korrektek voltak. Mint elmondták ötven fő érkezésére számítottak, és megnyugodva konstatálták hogy idén már csak maximum a fradi elleni kupameccsre kell készülniük :) A hazai tábor nem szurkolt a mérkőzésen (ennek okáról sokat nem tudunk, de nem is a mi feladatunk hogy tájékoztassuk róla a nyilvánosságot), csak a kezdés előtt volt egy látványos tüzezésük, illetve a vezető góljuk megszerzése után dördültek meg párszor. Mi létszámunkhoz mérten kisebb kihagyásokkal végigszurkoltuk a meccset, nem igazán érdekelt minket hogy mennyi hallatszik belőlünk, a játékosaink látták és érezték hogy velük vagyunk és ez a lényeg. Az egyik securitysnek pedig szemmel láthatóan nagy fejtörést okoztak a „Somogy” és a „verde” szavak, reméljük egy földrajz könyvvel és egy szótárral azóta már sikerült megfejtenie a jelentésüket. A pályán a Debrecen irányított, mi leginkább csak a kontrákban bízhattunk. Sajnos a loki kapuja előtt rendre elfogyott a tudomány, vagy pontatlan utolsó passzok vagy távolról előtt, erősen célt tévesztő lövések jelentették akcióink végét. Érezhető volt hogy a csapat nem fogja bírni a nyomást, és a 72. percben Sidibe meg is szerezte a vezetést. A végén egy nagy helyzetben Bozovic ugrott ki és a 16-oson belül Komlósi először a labdát pöckölte el rendkívül gyengén, majd látva hogy csatárunk ezt még simán el fogja érni, felrúgta őt. Fábián természetesen nem merte bevállalni a kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes (ezt amúgy a hazai hangosbemondó minden egyes alkalommal igyekezett közölni, felkészültségéről azonban nagyobb tanúbizonyságot tett volna ha Szakály nevét nem Szakálinak ejti) ellen, hogy otthonában 11-est ad az utolsó percben. Majd nehogy még valami történjen gyorsan le is fújta a meccset. Jó volt látni a fiúkat akik ahelyett hogy beletörődötten, lehajtott fejjel vették volna tudomásul az ítéletet egy emberként kérték azt számon a bírón. Beleértve Pruknert is, aki ezen a meccsen is az általunk kapott sállal a nyakában futkosott fel-alá végig az összecsapáson. Mentalitásból ötös. Kicsit csalódottan utaztunk haza Kaposvárra, (Pesten még sikerült belefutni a Shakira koncertről hazatartó tömegbe, öröm volt látni a sok zombit) hiszen közel álltunk a pontszerzéshez, ugyanakkor egyértelmű hogy a bent maradáshoz szükséges pontokat elsősorban a pécsi úti meccseken kell összeszedünk. Mégis dühítő azonban hogy az írott sajtó szemérmesen hallgat a végén történtekről, de hát úgy tűnik az EB rendezésben a nagyot hibázó bírók csak rontanák az esélyeket… Szombaton Tatabánya, nehéz mérkőzés lesz, mindenki hangjára szükség lesz a kapu mögött! BT

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk