Ahogy az lenni szokott, csoportunk azon tagjai, akik a válogatott meccs megtekintése mellett döntöttek, barátainkkal, a Vikingekkel együtt készültünk a mérkőzés megtekintésére. Bár nem indult egyszerűen a túra, mivel az 1-es villamos egyszerűen kigyulladt alattunk, már kora délután összegyűltünk egyik törzskocsmánkban, ahol csocsóval, sörivással és hasonló mulatsággal ütöttük agyon az időt.
Viszonylag hamar értünk a stadionba, ahol csak azért kellett sorban állni, hogy ne vesszen kárba a feltankolt sör. A hangulat még csak nem is hasonlított a legutóbbi hellének elleni meccséhez. A kapu mögötti T szektorban foglaltunk helyet, ami egyszerűen siralmas. Néhány tucat ember néha rákezd három rigmusra, és ennyi. Tíz évvel ezelőtt összehasonlíthatatlanul más volt a szektorban a hangulat. Kár, hogy mi nem tudunk úgy összeállni válogatott meccseken, mint ahogy akár az összes szomszédunk.
Két dél-budai srác csapódott hozzánk, és amíg a stadion nagy része hullámzással szórakoztatta magát, mi próbálkoztunk valami szurkolás-félével, de végső soron mi is csak magunkat szórakoztattuk. A meccs hamar elrepült: a csapat jól játszott, a gólokat nem nagyon láttuk, sokat álltunk sorban a WC-nél, és mérgesek voltunk, mert nem volt sör. Dióhéjban ennyi.
Visszafelé gyalog indultunk a bázis kocsmába, beköszöntünk egy benzinkútra is, és hajnalig ünnepeltük a győzelmet.
A nap szlogenje pedig Uri Gelleresen: „Mukodj Kuman, mukodj!!!”
K.B.
Mindig veletek: Zetelakától Bora Boráig!
k
2008.05.23. 16:42
Honlapunk talán legfőbb hiányossága, hogy a képgalériánk finoman fogalmazva is foghíjas. Dolgozunk az ügyön, de egy tucatnyi esztendő képanyagát összeszedni, szkennelni, rendezni, feltölteni, egységesíteni elég nagy munka. Addig is íme néhány fotó a nagyvilágból.
A baloldali menüsoron a World Wide White Wolves menüsor WWWW - pontjában tagjaink képei találhatóak a felségjelzéssel, az egyebeknél pedig egyéb, az ultrához szorosan nem, hozzánk azonban köthető képek láthatók. Természetesen mindenhol sállal.
Megkérnénk csoportunk tagjait, hogy ha van hasonló képük, juttassák el hozzánk. Ha nincs, idén nyáron hajrá!
Közgyűlésre készül a Rákóczi
g70
2008.05.20. 13:36
A Kaposvári Rákóczi FC éves közgyűlését, mely egyben tisztújító közgyűlés lesz 2008. június 25-én 18.00 órától tartja a Clubházban. Torma Kálmán Elnök Úr és az elnökség egy évvel ezelőtt meghosszabított mandátuma lejár, emiatt új vezetőség megválasztására van szükség. Az elnökség háromtagú jelölőbizottság felállítását indítványozta, melynek tagjai: Horváth Szilárd a Somogy Megyei Ügyészség Főügyésze, Simiglai József a csapatot üzemeltető Kft egyik tulajdonosa, valamint Győri Gábor az FC elnökségének tagja. Az ő feladatuk lesz, hogy a Club 85 éves történetéhez és a jelenlegi Elnök Torma Kálmán Úr tevékenységéhez méltó utódot találjanak.
Rákóczi FC- Nyíregyházi Spartacus 1 - 1
k
2008.05.20. 12:26
Gödör: 2500 néző
Az első, azaz az első hazai forduló után végre ismét szombaton játszhattunk bajnoki mérkőzést, nem reggel, nem ebédidőben, hanem úgy, ahogy azt kell, koraeste.
Remek kis focihoz való nyárias időben minden adott volt egy jó mérkőzéshez. Már dél körül korsót ragadott a társaság gerince, és azt tette, ami elengedhetetlen egy igazi kaposvári szombat délután hangulatához: jó levegőn, jó társaságban öblögetett hideg sörökkel napfénytől ragyogó kerthelyiségben.
Csak az szomorított el mindenkit, hogy a legrosszabbnál is sötétebb pletykák kaptak szájra a klub anyagi helyzetét illetően, amit nem is igazán cáfolt senki. Rossz volt úgy kezdeni a napot, hogy azt olvasgattuk innen-onnan, hogy kit kivel hoznak össze a lapok a következő szezonra. Volt, aki azt mondta, jól nézzük meg a csapatot, mert már nem sokáig látjuk így együtt őket. Reméljük, ez nem így lesz.
Aztán szép lassan szállingóztunk le a stadionba, ahol kellemetlen meglepetések is értek minket: a klub által rendelkezésre bocsátott raktárhelyiségből néhány drapinkat, az összes kétrudasunkat, és lengetősünket, valamint két dobunkat is átvittek a vendégszektor mögötti régi öltözőbe. Ami persze nem gond, de ha szólnak róla, időben bemegyünk érte, így viszont mivel már megérkezett a vendégszurkolók egy része, biztonsági okokból ezt nem tették lehetővé Így mindössze két drapi, és két dob, és némi piró segített minket a szurkolásban. Sajnos egy-két pirotechnikai eszköz is fennakadt a bejáratnál.
Sajnos az eddigi lehetetlen időpontok sok embernél már törölték a szezonból a hazai meccsek látogatását, más okát ugyanis nem nagyon látjuk annak, hogy miért voltunk ilyen kevesen mind a stadionba, mind a szektorban. Viszont ha kevesebben is, mint vártuk, az első perctől a kilencvenedikig végigszurkoltuk a mérkőzést.
A vendégek részéről a Mastiffs, a Vecchio és az Elit érkezett drapikkal. Összesen talán 50 fő lehetett a vendégszektorban, ebből kb. negyvenen szurkoltak, különösen az egyenlítő góljuk után.
A meccsről annyit, hogy meglepetésre a vendégjátékosok személyautókkal, és sok sérülttel érkeztek. Ennek ellenére egykori játékosunk, Hege vezetésével abszolút harcos mentalitásban futballoztak ellenünk. Szoszi bombagólja nem hétköznapi volt, majd Lóri és Béla is eldönthette volna a meccset, ám egy ártatlannak tűnő helyzetből egyenlített a Szpari. A végére több tűz maradt sajnos a vendégekben, mint a mieinkben, így a döntetlen igazságosnak mondható. Látszott a nyírségieken, hogy a játékosoktól a szurkolókig mindenki sikernek értékeli az egy pontot, amit furcsa volt látni az után, hogy évekig a legtöbb vendégcsapat mekkora mellénnyel futott ki a Gödörbe.
Érdekesség, hogy a meccsen odajött hozzánk egy török szurkoló srác, aki európai önkéntesként dolgozik egy évet Kaposváron. Megkérdezte, hogy mind a két csapat kaposvári e, és igencsak meglepődött, amikor megtudta, hogy ez bizony egy komoly első-osztályú meccs, aminél a nézőszám megfelel az országos átlagnak. Bár maga a játék és Alves gólja tetszett neki, a létszámot nem tudta igazán hova tenni. Ők egy ilyen meccsen 50-60 ezren vannak kinn, és nem szotyizgatva nézik a meccset.
A mentalitásról pedig annyit, hogy pár tucat ultrát alig bírunk összeszedni, ennek is a fele az ország különböző pontjairól jön össze hétről hétre. Erre idejön egy srác több ezer kilométer távolságról, és teljesen természetesnek veszi, hogy énekel, tapsol, és hallás után gyakorlatilag azonnal bekapcsolódik a szurkolásba. Ezen jó lenne, ha elgondolkoznának a kaposvári fiatalok is.
A meccs lefújása után szinte azonnal szétszéledt a brigád, azonban a társaság nagy része a törzshelyünkön újra találkozott, és mit szépítsük, a hajnali fél öt órai zárásig méltó módon ünnepelte IVÓ napját. :)
Ezt fokozta, hogy ezzel párhuzamosan gyakorlatilag ugyanazon a helyrajzi számon a daliás Maróti Béla ünnepelte születése napját (Isten éltessen sokáig).
Többen feltették játékosainknak a kérdést, különösen Lórinak, hogy mi igaz a pletykákból (Fradi, ETO) de egyelőre ők minden konkrétumot cáfoltak. Viszont a klub helyzete amint szóba került, elkomorultak az arcok. Úgy látszik, csupán egy maroknyi ember van, akinek élete a Rákóczi, és közülük senki nem foglalkozik a tippmixnél komolyabb sportcélú befektetésekkel. Reméljük, azért az évek óta elért eredményeink magukért beszélnek, és végül valami csoda folytán nem verik szét a klubunkat.
Két külön kuriózuma volt az estének, ugyanis itt volt Balajcza Szabi is, akinek sok sikert kívánunk a válogatottban is. Jó volt látni, hogy nem felejtettük el egymást.
A „Nemanja Obric Show” volt a másik. Őt eddig csak szerény, kicsit introvertált srácnak láthattunk, és fogalmunk sem volt róla, hogy milyen jó táncos. :)
Hála az MLSZ-nek, akik nem győzik hangsúlyozni, hogy kellenek a nézők, most kivételesen nem munkaidőben búcsúzunk el a Bányásztól, és idegenben a csapatunktól, hanem sehogy. Szőnyi út, zárt kapuk. No comment.
A Szombathelyi Haladás és a Kecskemét csapatait pedig üdvözöljük az élvonalban.
Miki: Neked és a családodnak sok-sok erőt kívánunk! Veletek vagyunk! Kitartás!
K.B.
Vasas- K. Rákóczi FC 1-2 (1-1)
g70
2008.05.19. 10:51
Pest-Buda az Angyalok földjén az Úr 2008.ik esztendejének ötödik hónapjában az tizedik napon. A lovagi ütközetet egyezer és ötszáz bátor ember és asszony tekintette meg.
Rákóczinak hős kurucz vitézei: Árpád, kapunk védelmezője-Tamás, Róbert és Viktor vitézek a védelmünk oszlopai, a szerecsen vitéz Leandro és magyar társai Béla, Krisztián, Dénes és Attila vitézek kik feladata az támadások megszervezíse és Ande, valamint Lóránd vitézek huszáros rohamainak segedelme.
Hős kurucz vitézeinknek az Úr első napján elkövetett fegyverténye, mellyel legyőzték az Honvédot és ezen nemes cselekedettel visszavágtak egy csúfos verésnek, arra késztette táborunk leglelkesebb tagjait, hogy harczi szekérre pattanva elzarándokoljuk az Angyalok füldjére, megtekinteni az nemes lovagok viadalát. Elménk számára teljesen érthetetlen módon a viadal az Úr szombatján került megrendezésre, mely napon nem kellett még dolgozni sem, sőt a galád Sátán doboza (tv) sem tudatta az nagyvilággal.
Kisebb megszakításokkal, hol leöblítettük az út porát valamint felszerelkeztünk egy ágyúcsőhöz hasonlatos harczi eszközzel (csatornalefolyó), megérkeztünk a viadal közelébe, hol már lelkesen várt minket az előörsünk, mely nem rettent vissza,hogy gyalog közelítse meg az ellen táborát.
Hamarjában keresvén egy ivót, hol szomjúnkat olthatánk jófajta nemes serrel és light colával. Ezekután elérkezettnek láttuk az időt, hogy a viadal helyszínére siessünk. Elhelyezvén ismertetőjegyül szolgáló kárpitjainkat, melyek bizonyítják, hogy származásunk nemes és a kurucz vitézek bátor támogatói valánk, hangos szóval lelkesen bíztatánk legényeinket az harczban való részvételre.
A csata számunkra kedvezően alakult, hisz hősies küzdelemmel mindkét vitézünk találatával sikerült a három pontot és a dicsőséget megszereznünk. A viadal idejének felénél, melynél a harczoló felek megcserélik térfeleiket, egy nemes fekete lovag (rendező) kíséretében egy tálcza serért a helyiek ivójába igyekeztünk, hogy szomjúzó torkunk enyhülést, lelkesedésünk pedig újabb erőt kapjon.
Minekutánna nem jutottunk dűlőre az komoly gondot illetően, hogy miként foglal helyet öt vitéz egy négy személyre tervezett harczi szekérben, a gond orvoslására pár korsó ital elfogyasztását tűztük ki célul Viking barátainkkal kik ismét velünk töltötték a viadalt. Ezúton is kívánjuk nekik, hogy az Úr tartsa meg őket és nemes lelküket jó erőben és egészségben! A későbbiekben csatlakozott hozzánk a Vasas pár drukkere és velük is igen kellemes beszélgetésbe elegyedtünk megtárgyalva a magyar futball komoly dolgait.
Elérkezetnek látván az időt a hazaindulásra elfoglaltuk nem túl bőséges helyeinket, pár pihenő után szerencsésen megérkeztünk Kaposnak várába. A sikerrel vívott csatán fellekkesülve bártan tekintünk a Nyíregyházai vitézek kaposvári látogatása elé, mely harcz május 17ik napján lesz megvívva.
ELŐRE VITÉZEK, MINDENT A HAZÁÉRT!
g70
K. Rákóczi FC-Budapest Honvéd 1-0 (1-0)
g70
2008.05.14. 01:08
Gödör 1970 néző, 10 szurkoló a hazai ill, 20 a vendégszektorban
Fellelkesülve a győri pontszerzésen, bíztunk benne, hogy visszavágunk a Honvádnak a kupában kapott 6 gólért és legalább az őszi egy gólos győzelmet sikerül megszereznünk. Kíváncsi voltam egész héten, hogy milyen a hangulat a csapatnál, ezért két edzést is megnéztem, ill. labdaszedőként aktívan közreműködtem, mondhatni együtt edzettem a csapattal. Persze ez a horvátországi alapozó edzőtábor után ez már nem is volt újdonság. :) Mindenesetre megnyugtató volt látni a fiúkon, hogy a pénzügyi gondok és a sok tavaszi tv-s meccs okozta sokk ellenére jó kedvvel végezték a gyakorlatokat.
Mint azt már megszokhattuk, ezúttal is munkanap és sport tv-s a mérkőzés. A lelátónk lassan kezd az MTK szintjére süllyedni, mint nézőszámban, mint szurkolói aktivitásban. Ha valaki megmondaná mivel lehetne kicsalogatni az embereket a televízió elől, komoly összeggel jutalmaznám! Nem hiszem, hogy jobb otthon a kényelmes fotelben ülve, behűtött sörrel a kézben nézni a meccset, mint az állóban ordibálva, hallgatva a sok „szakember” idióta beszólásait! Tanuljuk már meg, hogy a focimeccs olyan mint a szex, élőben kell ott lenni, nem tv-n nézni! Táborunk fele sajnos ismét munkahelyi és iskolai (pedálok!) elfoglaltság miatt nincs a helyszínen, ezért egy maroknyi ultra próbálja meg a hangjával bíztatni a zöld-fehér alakulatot.
A kezdő sípszó előtt a Rákóczi Baráti Kör köszönti a jubiláló Pityeszt és Viktort 75-ik Nb1-es meccsük alakalmából. A mérkőzés elején mindjárt gólhelyzet a kapuk előtt és többünknek felrémlik a Kispesten a kapott gyors gól, de a kapuban Milinte Árpi jól teljesít és zöld festék módjára mindent fog! Palik László egész meccsen ordítozhatta volna, hogy: Hova tűnt Alves góllövő cipője??? Mi sem tudjuk a választ, de nekem a takarítónő mindenesetre gyanús! Szerencsére Obric labdáját Lóri barátunk (Nem az, hanem a másik!) sarokkal a hálóba továbbítja, kisebb hangrobbanást okozva a Gödörben. Nagyon jókor, a szünet előtt szerzett gól megnyugtatja a kedélyeket és komolyabb hangerőre készteti csoportunkat, melynek kerítésszaggatás, konfettieső (Köszi Kraci!!!) a velejárója. A túloldalon a vendégszurkolók bíztatták Supka Attilát, hogy mihamarabb legyen orgazmusa és menjen el!
A szünetben mindenki sörözik és optimistán tekint a második félidő elé. Jó látni, hogy kedvenceink visszatértek ahhoz lelkes, de emellett technikás játékhoz, ami már oly sokszor volt eredményes.
A második játékrészben a várt Honvéd rohamok elmaradnak és csendesen telnek a percek,néha egy-egy sárgalap borzolja csak a kedélyeket. Mi sem akarunk ész nélkül rohanni előre, ezért kicsit uncsi a meccs, de kit érdekel, ha vezetünk! Inkább eredményesek legyünk, mint vesztesek szép játékkal! Hogy némi izgalom is legyen, arról egy hazai szurkoló gondoskodik és hanggránátokat dobál a gyepre. Jó lenne ha leszokna erről a hülye szokásáról, vagy ha ellenállhatatlan késztetést érez eme performance gyakorlására, akkor azt mondjuk a Mézga Focisuli meccsén tegye, de ne itt!!! A végén a vendégek szerb légiósa Smiljanic és a hazai szurkolók egy csoportja egymásra talál és kölcsönösen megkérik egymást hogy adják át üdvözletüket az otthonmaradt családtagoknak, különös tekintettel az édesanyáknak, hisz mégiscsak nemrég volt Anyák napja! A hármas sípszó után lelkesen éltetjük csapatunkat, hisz Március elseje után most nyerünk hazai pályán először. Sikerült kihalásznunk 3 pontot, ezzel már 41 pontunk van, ami megfelel a tavalyi eredményünknek és még hátravan négy megnyerhető meccs! Ők is lelkesek és visszaintegetve köszönik meg a bíztatást, melyről önkritikusan el kell ismerni, hogy volt már jobb és remélhetőleg lesz is!
Minden tiszteletünk a Honvéd tulajdonásé, reméljük ez a vereség nem készteti öngyilkosságra, de jó lenne ha kibékülne a piros-fekete ultrákkal és nem harcolna ellenük! Lehetne egy búcsú a fegyverektől, hogy a Kispesten ne csak a harang szóljon a csapatért, hanem a szurkolók is!
Szurkolótáborunk tagjainak egyéni értékelésére most nem térnék ki, de azt szeretném megjegyezni, hogy a férfilélek számára rettentően káros, ha a 90 percet arra használjuk, hogy a barátnők lelkét ápolgassuk, vagy udvaroljuk! Kéretik ezen tevékenységeket meccs előtt ill után valamelyik parkban elkövetni! A mi időnkben a Férfiak nők nélkül mentek meccsre, hisz a stadion maga az Édenkert! A másik káros folyamat, hogy egyes szurkolóink már olyan szinten szotyiznak, hogy a büfés a szakadt Mitsubishijét lecserélte egy Roverre, de állítólag már megrendelt egy 645-ös BMW-t! Reméljük a következő, Vasas elleni meccsen tudjuk folytatni pontos szériánkat és szép számmal indul a Farkashorda az Angyalok földjének meghódítására!
Szép volt fiúk!
g70
Győri ETO- Kaposvári Rákóczi FC 1-1 (0-0)
g70
2008.05.13. 09:00
Arrabona 2000 néző (jóindulattal)
Sporik: Fábián, Varga, Ortó
Ők. Stevanovic-Nikolov, Supic, Stark, Völgyi - Koltai, Eugune, Józsi, Tokody (Böőr)- Brnovic, Pákolicz (Bajzát) Ő Mesterük: Egervári S.
Mi: Milinte Árpi (sálálálá)-Graszl K., (Pest Kiki), Zaci, II. Petrók V.- Da Szilva (sic), Győzi, Maróti a daliás, Szakály Dini (Obric), Pityesz-Lóri, Szoszi
Mi mesterünk: Prukner Laci
Ez a túra sem fog bevonulni a WW aranykönyvének abba a fejezetébe ahol a legnépesebb túrák lesznek lejegyezve. Öt - három Uram!- Na jó három tagunk pattant autóba, hogy 200 km utazás után megtekintse csaptunk győri vitézkedését. Téves váltóállítás miatt szombat lett a meccs napja, persze hogy némi üröm vegyüljön örömünkbe ez a szombat munkanap. Természetesen az egyik sportcsatorna közvetítette a találkozót, ezzel is minimalizálva annak lehetőségét, hogy többen tartsanak velünk. Gyors és majdnem alkoholmentes autózás után időben megérkeztünk a négy folyó és a találkozások (sponzored by Westel) városában sikerült a helyi emberünket (connecting people) megtalálni és a klubtól kapott tiszteletjeggyel megpróbáltunk bejutni a stadionba. Elsőre természetesen nem sikerült, mert a kapunál senki nem szólt, hogy a vendég bejárat nem ott van és 500 méter gyaloglás után az egyik szektor bejáratánál kértünk segítséget a közönségtől. Felezni sajnos nem lehetett már, mert azt tudtuk, hogy vagy itt megyünk be, vagy nem! Telefonálni pedig azért nem tudtunk, mert a telefonos ember ott volt velünk. Jöhettünk vissza az 500 métert a kapuig + még 500-at a vendégszektorig. Útközben meglepő módon csak egy beszólás volt a HMCS részéről aki kifejezetten kultúrált módon mindössze illetlennek minősített minket, hogy ott sétálgatunk ahol elvileg nem lehetne. Ezután futottunk össze még 7-8 Kraci szurkolóval akik épp a számunkra kijelölt szektor felől jöttek. Gyorsan felvilágosítottuk őket, hogy ha szeretnék megtekinteni a meccset, akkor csináljanak egy hátraarcot. Sikerült felvidítani őket, jegyekkel, tehát az már látszott, hogy nem sok pénzt dobunk a Tarsolyba! Persze az így megspórolt pénzt hamarosan a számunkra fenntartott büfébe elköltöttük, hisz volt minden sör, sör és sör is! Na jó volt üdcsi és szenyó is, korrekt kiszolgálás és kékvizes toi toi wc is. Lehet hogy idejárnak pisilni azok a hölgyek akik kék folyadékkal áztatják az intimbetétjüket?
Elég fura érzés volt az egyik kapu mögött kb 2 méterrel a pálya szintje felett állni, úgy hogy a két nagylelátó teteje legalább 50 méterrel tornyosul a gyep fölé. Az látszik, hogy szép stadion lesz, ha elkészül. A mérkőzés elé közepes irammal indult, jobbára az Eto szervezte a játékot, de komoly átütő erő nem volt a támadásaikban, védőink könnyen állították meg őket. Ezután montenegrói barátunk Bojan Kalasnyikov Bozovic percei következtek, szebbnél szebb gólokkal terhelte meg az előttünk álló kaput. Apró szépséghiba, hogy mindez a szünetben volt és nem állt portás a háló előtt. A második félidő gyors hazai gólja után élénkült meg igazán a játék, az Eto valszeg azt gondolta, hogy innen már sétagalopp lesz a három pont begyűjtése, de mi gondoskodtunk róla, hogy ez inkább gyaloggalopp legyen és gyors kontrákkal igyekeztünk átugrálni a hazaiak kapuja elé. Öröm volt látni, hogy a hetek óta hiányolt küzdőszellem jellemzi a csapatot és nem adja fel bekapott gól után. Mivel rekettyésünk nem volt, Oláh Lórira maradt a faladat, hogy gólt szerezzen és Alves asszisztját nem is hibázta el. Ezután még voltak lehetőségeink, de az eredmény maradt 1-1. Igazságos pontosztozkodás és öröm, hisz a Győr tavasszal eddig jó volt és ha itt sikerül pontot szerezni az mindenképp jó, eddig úgysem sikerült sokszor. Utoljára Kardos Ernő barátunk jól eltalált lövése után szereztünk pontot, még a 2004 október 23-án. Apró érdekesség, hogy az akkori csapatból mindössze két játékos, Zahorecz és Oláh játszik még nálunk, plusz Kova, de ő ma csak csere volt.
A szerzett pont mindenképp széppé tette a napunkat és bizakodva várhatjuk a következő meccset, amelyen a Honvédnak kell visszavágnunk a kupáért!
A mérkőzés után rövid városnézés után benéztünk a helyi plázába némi táplálékért és cipőért majd miután letudtuk a taxiszolgálatot is, hazaindultunk. Szerencsére zökkenőmentes volt az utunk leszámítva a 81-es utat, mert ott volt vagy 3000 zökkenő, kátyú, nyomvályú. Jó volt hallgatni a sporthíreket az autóban! Végre! Csak így tovább srácok, jók voltatok!
g70
MTK -Rákóczi FC 3-2
k
2008.04.19. 10:34
BKV sztrájk ide vagy oda három kaposvárinak azért sikerült eljutnia péntek este a Salgótarjáni úti, szebb napokat is látott stadionba, ahol kedvenc zöld-fehér csapatunkat az MTK fogadta.
A vendégszektor üresen kongott, összesen 13 jegy talált gazdára, ebből hármat vissza is váltottunk és a biztonsági szolgálat figyelmetlenségét kihasználva ingyen tekintettük meg a mérkőzést. Viking barátaink is csatlakoztak hozzánk, ugyanakkora létszámmal mint amivel a WW képviseltette magát.
De nem volt se drapink, se kedvünk szurkolni, mert ahogy felértünk a lelátóra máris hazai gólnak örülhettek a túloldalon helyet foglaló Kék Testvérek. Érthető módon nem volt nálunk az „Összetertás és mentalitás” drapi se, amit talán el is kell felejteni kitenni, mert ilyen mentalitással csak kiröhögtetjük magunkat. Nyilván az MLSZ is segít ebben, azzal, hogy hat tétmeccsünkből ötöt hétköznap kell játszanunk, a jövő heti ETO elleni meccs is munkanapra esik, de pár embernek el kellene gondolkoznia azon, hogy mit is jelent az, hogy "Ultra"!
A meccs végül 3-2 lett de a mérkőzés nem volt olyan szoros, mint az a végeredményből tűnik, benne volt a levegőben egy 4-0 zakó lehetősége is.
A végén azért szurkoltunk két percet, de csak azért mert a játékosaink is csak ennyit fociztak.
Aki nem látta a TV közvetítést, jobban teszi ha az ismétlést is elfelejti megnézni. Azt kell mondjam a múlt heti Vác-BKV Előre NBII meccs nagyságrendekkel színvonalasabb volt, úgy szurkolói mint labdarúgás szempontjából.
L.I.
Kaposvári Rákóczi FC-Zalaegerszegi TE 0-2 (0-1)
2008.04.15. 20:38
A szerdai kupameccs után nehezen találtam szavakat, hogy kifejezzem csalódottságomat a csapat játékát illetően. Most többszörösen is nehéz a mérkőzés bármely momentumáról pozitív hangnemben írni. Kezdhetném azzal, hogy a hétfői nap nem meccsnap, bármit is mondjanak az mlsz-ben és a sport tv-ben. Az igazi szurkolóink nagy része itt sem tud lenni, mert a tanulás és a munka elszólította a lehetőségek városából. Az itt élők pedig olyanok, mint a Borsószem királykisasszony a mesében, szinte keresik a kifogásokat, hogy miért ne menjenek ki megnézni azokat, akik elvileg a kedvenceik. Gyalázat, hogy a mérkőzés elején írd és mond, összesen egy tucat ember próbálta hangos szóval bíztatni a Rákóczit. Annak reménye, hogy a fiúk kiheverték a Honvéd okozta sokkot hamar elszállt, hisz annak ellenére, hogy a legjobb összeállításban kezdtük a meccset mint ha a szerdai derbit folytattuk volna. Elképzelés és szív nélkül próbáltuk a labdát minél előrébb juttatni, az hogy a Zete kapujába is bejusson valahogy nem volt érzékelhető, inkább a „gyorsan szabaduljak meg a labdától” felfogás volt érezhető. Ennek talán egyenes következménye volt, hogy a ZTE gyorsan megszerezte a vezetést. Abban a pillanatban le lehetett volna fújni a meccset, hisz biztos volt, hogy se fordítani, s egyenlíteni nem tudunk. Mondom ezt annak ellenére, hogy minden játékosunk erőnléte rendben van, de olyan mentális problémákkal küzdenek, hogy alkalmatlanná teszi őket a siker kiharcolására. És ez minden probléma gyökere, hisz ki lehet kapni, nem a vereség ami fáj, hanem a küzdelem, az akarat hiánya. Amennyiben reggelig játszunk három ember ellen, akkor sem rúgtunk volna gólt, hisz annál nagyobb helyzet nem kell mint a mit Oláh Lóri kihagyott. Igaz hogy kevés lehetőségünk volt, de amit csatáraink tavasszal művelnek az minden képzeletet alulmúl. Az elmúlt nyolc forduló 720 perce alatt 3 gólt szereztek összesen és ugye a csatárt a góljai illetve annak hiánya minősíti. Persze igazságtalanság lenne mindent a támadók nyakába varrni, hisz elég hibát elkövettek védőink és középpályásaink is.
De mielőtt bárki azzal vádolna, hogy csak a játékosok hibásak önkritikát kell gyakorolnunk nekünk szurkolóknak is, hiszen kevesen vagyunk és nem szurkolunk, mi sem teszünk meg mindent a sikerért! ÖSSZETARTÁS ÉS MENTALITÁS? HOL? MIKOR? KIVEL? Töltsük meg tartalommal, hogy ne csak egy drapi és üres szavak legyenek ezek! Túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy megengedhessük magunknak azt a luxust hogy nem megyünk ki legalább minden hazai meccsre és nem ordítjuk magunkat rekedtre belehajszolva CSAPATUNKAT a győzelembe. Úgy viselkedünk mint a játékosok a pályán, „majd csak megoldja valaki helyettem, csak nekem ne kelljen megszakadnom!” Így ez nem mehet tovább, ezzel a MENTALITÁSSAL az szezon végét nem érjük meg, nemhogy többen lennénk! Nem szabad, hogy olyan gondolatok jussanak eszünkbe, mint nekem tegnap, hogy kihagyom a hazai meccseket, mert idegenben jobban szurkolunk és jobban érzem magam ha csak 8-10en vagyunk, de mindenki szurkol, mint így amikor százan állnak mögöttünk, de csak tízen bíztatjuk azokat, akikért kimegyünk a stadionba. Az ember könnyen el tud keseredni egy vereség után, de remélem senkiben nem merül fel, hogy nem megy többet Rákóczi meccsre! Pénteken irány a Hungária körút és zúgjon a HAJRÁ KRACI!!!
Úgy alakult, hogy a Rákóczi hétfőn játszik bajnoki mérkőzést, így a hétvégére más elfoglaltság után kellett néznük.
De mi mást csinálnánk szombaton?
Úgy döntöttünk ketten, hogy csatlakozunk Viking barátainkhoz és szombaton nem sokkal három óra előtt már úton is voltunk Vácra, hogy szurkoljunk egy jót a helyi csapat és a BKV Előre összecsapásán.
Miután megérkeztünk a stadionba, felmértük a rendkívül kulturált kocsma kínálatát és nekiláttunk a sörfogyasztásnak. Rövidesen befutott még egy autónyi Viking, így átvonultunk a vendégszektorba ahol neki is láttunk a buzdításnak. Az első gól nem is váratott sokat magára, megszerezte a BKV a vezetést, amit sikerült a félidőig is megtartani, amikor újratöltöttük üres poharainkat, majd egy kis görögtüzezéssel ünnepeltük a második félidő kezdetét. A pirók olyan hőfokon égtek, hogy némelyiket képtelenség volt tartani.
A Dunakanyar Ultrái nem égtek olyan magas fokon, a hetvenedik percig váratott magára az első megdörrenésük, utána viszont egész meccshangulat lett, a pályán is felpörögtek az események, előbb 0-2, majd 1-2 amit a hazaiak szintén görögtűzezéssel ünnepeltek. Majd egy 11-esből a BKV beállította a végereményt, 1-3, ami nem kis mértékben járulhat hozzá a bennmaradásához.
Lefújás után az Előre játékosai egyből jöttek a kerítéshez megköszönni, hogy szurkolunk. A mieinknek innét is üzenem: Nem szégyen megköszönni a szurkolást!
Meccs után söröztünk még kicsit a helyiekkel majd egy rövidke autózás után különböző kocsmákban fejeztük be az estét, ahol arra az álláspontra jutottunk, hogy ez egy jó túra volt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
