Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Uborkaszezon	k	2008.06.24. 15:00
Csoportunk tagjai az „uborkaszezonban” sem széledtek szét teljesen. 14-én szombaton a meglovagolva az Európa bajnokság adta lehetőségeket a reggelt páran egy horvátországi kirándulással kezdtük, ahol a múlt heti sportfogadásba fektetett összegeink egy részét visszaforgattuk, egy részét hazahoztuk, egy részét pedig sörre, burekre, és csevapcsicsára költöttük. Az indulás előtt már feltankoltuk italkészleteinket, egyik tagunk házánál, aki délutánra házibulit szervezett magánál. Mire megérkeztünk, addig a társaság egy része már nekilátott a főzésnek. A bulira egyébként csoportunk azok tagjai voltak hivatalosak, akik mind a hat havi tagdíjukat rendezték, azonban ők ingyen mulattak az este. Ezzel nem titkoltan az volt a célunk, hogy mindenki lássa, érdemes rendesen fizetni a tagdíjat. Sokan azonban munka, tanulás, illetve az esküvői-szezon miatt nem tudtak eljönni, így tucatnyian álltunk neki a főzésnek. Az időjárás nem volt kegyes hozánk, és esni kezdett az eső, azonban ez nem zavart minket, a garázs ajtajában állítottuk fel a bográcsot, és hogy a meccset is lássuk, projektorral vetítettük ki azt a garázs falára. Később előkerült a tavalyi DVD-nk is ami nagy sikert aratott, csakúgy mint a szakavatott szakácsink által készített pörkölt. A második meccs után a társaság egy része elköszönt, de voltak éjfél után érkező új arcok is, így családias-, de jó hangulatban söröztünk át egy képnézegetéssel, beszélgetéssel teli éjszakát. A társaság zöme hajnali öt után hívott taxit. A házigazdának köszönjük a vendéglátást, jövünk máskor is! A múlt hétvégén ismét egy jól bevált szórakozási formát választottunk: dacolva az embertelen forrósággal még inkább beöltöztünk, a tűző napon rohangáltunk, kék sárga - zöld foltokkal ajándékoztuk meg egymást a ruháinkon, és kék – zöldekkel a ruháink alatt… egyszóval a kedvenc hazai paintball-pályánkon töltöttük a délutánt. A hangulatról annyit, hogy erről a szokásunkról sem fogunk letenni. A két hétvégei képei megtalálhatók a képtárban. Jövő szombaton ultrafocira vagyunk hivatalosak, jelentkezni lehet még a szokásos formákban. K.B.

Pinyővel beszélgettünk	k	2008.06.18. 13:33
Mint az köztudott Pintér Attila szerződést kötött a bronzérmes, UEFA kupára, és stadionavatóra készülő Győr csapatával. A bal oldali játékos anno Nyíregyházáról érkezett, és évről évre jobb játékkal hívta fel magára a figyelmet. Olyannyira, hogy a tavasz játékosa lett a klub szerint, valamint honlapunk szavazásán is csak Oláh Lóri tudta megelőzni az ezért a címért folytatott csatában. Kereste több klub, köztük nevelőegyesülete az Újpest is, és úgy tudtuk, itt is jól érezte magát, mégis váltott. Nyaralása alatt értük utol, és készséggel válaszolt kérdéseinkre. - Miért pont Győr? - Hát azért mert rendezett körülmények vannak! Biztos anyagi háttér, jó szakmai stáb! Tehát nyugalom van, és csak a focira kell összpontosítani. És azért nem Újpest, mert nem éreztem rajtuk annyira, mint mondjuk a Győrön, hogy tényleg akarnak engem. - Mit szólsz ahhoz, hogy a tavasz legjobbjának választottak. Hogy ítéled meg a teljesítményedet? - Az, hogy a tavasz legjobbjának választottak az nagyon meglepet. Azért mert ahol ilyen játékosok vannak, mint a Lóri, Alves, Maróti ilyen társak között én kaptam... Így persze örültem nagyon és megtisztelve érzem magam hogy engem választottak. Előkelő helyre fogom tenni a serleget az tuti! - Éveket töltöttél nálunk. Ha valahol Kaposvárról esik majd szó, mi jut majd eszedbe a városról, csapatról? - Hát hogy hihetetlen jó közösség jött itt össze!!! És nagyon de nagyon nem vágytam el innen! Nagyon rossz szájízzel hagyom itt a csapatot és a várost is, mert szerettem itt lenni!De hát pénzből élünk és nem vagyok már fiatal sem és kaptam több ajánlatot, amit nem tudtam visszautasítani. Új kihívások új célok kellettek. De sokat köszönhetek a Kaposvárnak, és a csapatnak! Nekem személy szerint megtiszteletetés volt ebben a Rákócziban focizni és ehhez a csapathoz tartozni!!! - És ha azt mondom szurkolók, White Wolves. Mi ugrik majd be? - Szurkolók! Hogy mi jut eszembe róluk? Először is Pécs!!! Azt nem fogom elfelejteni, az biztos! Az egy olyan meccs volt amit nem lehet csak úgy elfelejteni! Hisz az eredmény egy ideig nem úgy alakult, mint terveztük, de a végén mi örülhettünk! És amit Ti ott tettetek az nagy volt! És azt beszéltük, hogy milyen jó lenne mindig ilyen szurkolás közepette játszani! Amilyen a szurkolás ott volt végig!!! - És a nagylelátó? - Őszinte ember vagyok és ezért azt is elmondom, hogy amit a nagylelátóról kaptunk egész évben… na arra nem szívesen emlékszem vissza!!! Nem értem, hogy egy ilyen városnak mint a Kaposvár van egy ilyen csapata mint a miénk volt: rekordok döntése sorozatban, jobbnál jobb meccsek, stb…! Erre amit kapunk onnan.. Nevetséges! Kiváncsi leszek hogy jövőre mit fognak művelni! Mert nem tudom, hogy milyen csapat lesz itt, de ha most ilyenek voltak, akkor sok jót nem várok!!! Vissza fogják sírni ezt a csapatot az tuti!!! Ezt hidd el nekem! Ez így lesz! Kíváncsi vagyok, mikor fog a Rákóczi megint 51pontot szerezni!!! Ebbe nem is akarok jobban belemenni! - Köszönjük a válaszokat, és őszintén kívánjuk, találd meg futballistaként és magánemberként is a számításodat! - Köszönöm az interjút! És Hajrá Kraci! Köszönök Nektek mindent K.B.

50 éve végezték ki Nagy Imrét	k	2008.06.16. 13:38
Ötven éve, 1958. június 16-án végezték ki a kaposvári születésű Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét és vádlott-társait. Nagy Imre, aki 1956. október 24-e és november 4-e között állt a kormány élén, egyfelől igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a kommunista párt vezetésével, de igyekezett mérsékelni is az általa túlzónak tartott követeléseket. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. Megkérnénk csoportunk tagjait, emlékezzenek meg a hősökről.

Lórigól	k	2008.06.11. 12:34
Az uborkaszezon talán legnagyobb kérdése, hogy megy vagy marad Oláh Lóri. A délvidéki csatárunk számos szép góllal ajándékozott meg minket az elmúlt években, idén például 16-ig jutott. Talán ezért sem meglepő, hogy honlapunk olvasói szavazása alapján ő lett a szezon legjobb Rákóczi játékosa. Akármi is legyen a jövőben, a neve összeforrt a Rákócziéval. Íme néhány gólja a csapat színeiben.

Futballklubok vs. menedzserek	g70	2008.06.10. 10:02
Nem lesz Alves Partizán! A Kaposvári Rákóczi és a szerb bajnok Partizan Beograd előrehaladott tárgyalásokat folytatott a kaposváriak brazil csatára Andre Alves dos Santos átigazolása ügyében. Már a megegyezés közelébe jutott a két klub, amikor a játékos és menedzsere olyan igényekkel állt elő amire a belgrádi vezetők nemet mondtak, egyúttal befejezettnek tekintik az egyeztetéseket. Sajnálatos, hogy kedvezőtlenül alakult a tárgyalás, hisz Alves gyors eladása mindenképp jó pozicót biztosíthatott volna a többi távozni készülő játékos megtartása ügyében valamint a Club anyagi helyzetének stabilizálására. g70

Kezdődik az átigazolási szezon	k	2008.06.05. 14:04
Mint minden átigazolási szezonban, most is az a fő kérdés, hogy kit tud megtartani a Klubunk. A Kapos TV videójában a lejáró szerződésű játékosokat kérdezik terveikről.

88 éves Trianon	k	2008.06.04. 11:12

Szégyen!!!	k	2008.06.03. 17:09
Tegnap este egy érdekes írás jelent meg a Kapos Pont oldalán, miszerint az MLSZ a Rákóczinak ajánlotta fel az UEFA - Intertotó kupában való indulás jogát. A hír olyan szinten igaznak bizonyult, hogy a polgármester személyesen biztosította a klubot, hogy megelőlegezi a város az indulás költségét, így anyagilag nem veszíthet a csapat, sőt akár anyagilag, és persze erkölcsileg profitálhat belőle. A Rákóczi FC weboldala megerősítette a hírt, és egyben közölte, hogy a klub „szakmai és a gazdasági érveket figyelembe véve úgy határozott, hogy nem vállalja az indulást”. Az előzőek fényében is érthetetlen a döntés, azonban tudjuk az igazat: a klub szavazásra bocsátotta a játékosok között a kérdést, akik végül 10-9 arányban elutasították a részvételt. Az indok, plusz egy hét pihenés, befizetett horvátországi, tunéziai nyaralás, annál, aki indokolt. A többségnél semmi. Persze úgy senki nem szavazott, hogy „Bocsánat uraim, én eligazolok innen, ebben nem döntenék”, így valószínűsítjük, hogy mindenki marad, és nem engedi meg magának azt a luxust, hogy mások sorsáról döntsön. Orosz Ferenc a Kapos Pont írásának szerzője a cikkhez csoportunk képét tette fel, az alábbi aláírással: „ És a szurkolók mit szeretnének?” Eleve nonszensz, hogy a játékosok döntenek egy ilyen kérdésről, és a vezetőség nem mond igent azonnal, de ha már feltették a kérdést, feltehették volna azt is, amit Orosz feltett. Egy szavazat döntött, és ha mi is szavaztunk volna, akkor a szavazatunk módosított volna az eredményen. Álljon hát itt, hogy mit szerettek volna a szurkolók. Nyílt levél a játékosoknak: „KEDVES JÁTÉKOSOK, KÖSZÖNJÜK! Még ki sem égtek a győzelem görögtüzei, még itt van bennünk a vasárnapi ünneplés, és TI máris arcon köptetek minket, a sportot, a Rákóczit, és a Hazátokat! Milyen könnyű sírni, hogy kevés a pénz, nincs szponzor, csaló az MLSZ, és milyen nehéz megadni a szurkolóitoknak, a városotoknak, a hazátoknak azt az elismerést, hogy nemzetközi mérkőzésen viseljétek a zöld-fehér mezt. Milyen könnyű diszkóba járni, egy hónapig nyaralni, dvd-vel kilincselni kiélt játékos-temetőkben, és milyen nehéz akár csak kétszer 90 perccel is boldoggá tenni a mellettetek mindenhol kiálló ultráknak egy külföldi túra örömét. Milyen nehéz edzésre járni, fél milliókat felvenni, és milyen könnyű 8-12 órákat robotolni kizárólag a hétvégéknek élve, többnyire minimálbérért, ösztöndíjért. A nemmel szavazók közül reméljük legalább néhányatokban maradt annyi gerinc, hogy nyilvánosan leírjátok a neveteket, és azt hogy mit mérlegeltetek a döntésnél (tudjuk, ki hogy szavazott). Ha erre sem vagytok képesek, akkor pedig adjátok le a szereléseteket, és laposkúszásban hagyjátok el a várost. Nem fogtok hiányozni! Ne aggódjatok, a menedzsereiteknek igaza van, nagyon ügyesek vagytok, és sok külföldi meccs vár még rátok. Az osztrák harmadosztályban. Ezzel szemben mi, akik NB3 óta szívünk, lelkünk kiteszik a Rákócziért, talán soha nem látjuk a csapatunkat nemzetközi tétmeccsen szerepelni. Ahogy a sikereket, úgy ezt a napot sem fogjuk elfelejteni, és ahogy a hatodik hely bekerül a klub történelmének legfényesebb oldalára, úgy ez a SZÉGYEN sem törlődik ki onnan soha.”

Rákóczi - REAC 3-0	k	2008.06.02. 13:33
A válogatott meccs miatt, amelyen ezúttal nem képviseltettük csoportunkat, újra vasárnap rendeztek bajnoki fordulót, így a nyár első napja a szezon utolsó mérkőzését hozta el a Rákóczi csapatának. A hőséget elviselhetőbbé tette a WW tagok számára, hogy a stadion környéki kocsmákban legurítottunk pár sört, illetve fröccsöt. A meccsen tiszteletüket tették Viking barátaink is, akik hosszú hétvégét tudhattak hátuk mögött (Bőcs felé kerülve, Siófok érintésével). A gyülekező után a csoport a stadion felé vette az irányt és a kezdő sípszó elhangzásakor már a megszokott helyünkön álldogálva buzdítottuk a csapatot. A vendégszektor szinte kongott az ürességtől, szinte csak az Esterházy família gondolta úgy, hogy érdemes megnézni a meccset. „Palota arcai” is otthon maradtak, de nem lepődnénk meg, ha róluk soha többet nem hallanánk. Eleinte kissé bátortalanul indult a dalolás,és több volt az üresjárat a szurkolásunkban, mint kellett volna, de ezt betudhatjuk annak, hogy sokat kellett bosszankodnunk a számtalan kihagyott helyzet miatt, amiket csatáraink az orrunk előtt produkáltak. Azért előkerült néhány új lengetős zászló és jófajta dalok, a félidő végére így sikerült belemelegedni a szurkolásba. A második játékrészben a góloké és a pirotechnikáé volt a főszerep. A félidő elején begyújtottunk egy rakás stroboszkópot, illetve kék és sárga füstöket a Vikingek tiszteletére, ami olyan jó látványt nyújtott, hogy a vendégszektorban ülők is bőszen kattintgatták a fényképezőiket. A remek koreográfia nyilván a játékosoknak is tetszett, így gyors egymásutánban kétszer is énekelhettük a "Zöld fehérbe öltözünk" kezdetű dalocskát, a gólszerzők tiszteletére. A lefújás előtt nem sokkal újabb hazai gól született így szinte karneváli lett a hangulat a stadionban. A Rákóczi legjobb NB1 -es helyezésének tiszteletére előkerültek a görögtüzek, mintegy megkoronázva a mérkőzést. A játékosok kijöttek pacsizni a kerítésen fürtökben lógó szurkolókkal, akiknek egy része később a pályára majd az öltözőbe távozott a biztonsági szolgálat legnagyobb örömére. Az este további részében megpróbáltunk bejutni a játékosok zártkörű bulijába, de miután ez meghiúsult, a városi színház büféjében folytattuk az ünneplést, és a botrányokozást. L.I. Reméljük, együtt marad a csapatunk, bár honlapunk szavazói többsége szerint egy-két meghatározó játékos távozik, de sokan gondolják úgy, hogy zömmel kicserélődik a csapat. Ahogy ősszel lehetett, most is lehet szavazni a tavasz legjobb Rákóczi játékosára. Ne felejtsétek, hogy nyáron sem áll meg az élet, június 14-én szezonzáró White Wolves bankettet rendezünk (részletek később), és Ultra-focira is van meghívása a csoportnak.

Tatabánya - Rákóczi 2-6 (Szőnyi út, Zárt kapus)	k	2008.05.28. 11:17
Zárva a mennyország Ilyen sem volt még. A csoport történetében biztos nem, de talán kicsiny hazánkban sem nagyon. Szervezetten tekintettünk meg egy zárt kapus meccset. Már maga a zárt kapu ténye is elég ellentmondásos, hisz alapesetben ez büntetésszámba megy. Most viszont nem erről volt szó, a két tábor nem bontott rendet, a két klub nem vétett semmit. Négy darab reflektor volt a hibás, illetve azok hiánya. A tatabányai Bányász-stadion amúgy egy átlagos nb1-es létesítmény, semmi extra, semmi pompa, de rendezett, karbantartott, hangulatos. Viszont nincs világítás, amely ősszel elég a licenszhez, tavasszal nem. Ezt még akár el is lehet fogadni, a szabály az szabály. Viszont az totálisan érthetetlen, hogy miért pont a Szőnyi út. Aki nem tudná, Koszta Jánosék egykori sikereinek helyszínén az enyészet az úr, az egykori vendégszektornak nyoma sincs, erdőcske áll a helyén, a szemközti kanyarban az eredményjelző csinos, de derékig érő gaztengerben áll. A tribün rendben van, a szemközti rész elmegy. A létesítmény területén üres medencék, sport-torzók, a homlokzatról levágott hatalmas vasbetűk szanaszét rozsdállva a gazban. Az öltözők a húsz évvel ezelőtti megyei bajnokságok hangulatát árasztják. Mintha csak Csernobilban sétálnánk. Bár az amerikai-futball hívei rendszeresen kilátogatnak ide, alapesetben ez a létesítmény tényleg méltatlan a futballra, ezért a rendőrség döntött: a gyep (és a legfontosabb, öt szép száll kandeláber) alkalmas az nb1-re, a lelátó nem. Az MLSZ-nél pedig ugye első a világítás, csak aztán a szurkolók. Csepelre nem mehet a Bányász, ott már tervezik a plázát a kezdőkörbe, a rivális Vasas, vagy Győr biztos drágán adná a stadiont, a többi talán túl messze van, ki tudja. Lényeg a lényeg, zárt kapu. Azt csak halkan jegyeznénk meg, hogy utánpótlás válogatottunk ugyancsak a hétvégén lépett pályára, méghozzá Tatabányán. Úgy látszik, az UEFA kevésbé finnyás, mint az MLSZ, legalább ennyivel az öreg kontinens futballja előtt járunk. Minden esetre talán nemes gesztus lett volna, ha az a Bányász, aki minden fórumon jelezte, hogy jövőre semmiképp sem indul az élvonalban, méltóképp búcsúzhatott volna a hazai publikumától, valamint az a másfélezer belépőjegy is sokat lendített volna a pénzügyeiken, egy újabb bérleti díjjal szemben. Gesztus lett volna. De nincs gesztus, nincs tolerancia. Illetve zéró tolerancia van. 1984 A kezdés előtt pár órával találkoztunk négyen a Rákosrendező vasúti megállónál. Mínusz húsz év. Valós forgalmi szituációban nosztalgiavonat a sorompó mögött, és veteránautó a macskakövön. A talponállóban hideg sör, szintén történelmi áron. A megvetemedett, meggörnyedt asztalokon talán a mienk volt az a pár sör, amit ha ez összes oda kirakott mögé raknánk, pont elérne az Óceánig. Az arcok sem a mai emós tinédzserek, az ember már-már azt várta, hogy kitör egy Hobo koncert. Ebbe a Kopaszkutya miliőbe simán passzolt a BVSC stadion is. Benn már várt ránk néhány társunk, ami szemet szúrt a rendezőknek. Mi azonban készültünk, és ha rossz is a rendszer, alkalmazkodtunk hozzá. Mindenki előre akkreditálva volt, ki a sajtó, ki a klub részéről. Úgy láttuk a rendezőket egyáltalán nem zavarta a jelenlétünk, de a drapik kihelyezését eleve kizárták. Arról hogy szurkolhatunk e pedig meg kellett kérdezni az illetékes elvtársakat. Két, szintén retro megjelenésű MLSZ mozgalmista úriemberrel találkoztunk, akik totálisan meglepődtek azon, hogy inog a rendszer, és reakciós elemek férkőztek a szigorúan bizalmas esemény megtekintéséhez, majd rövid kihallgatás jellegű tárgyalás után a népbíróság meghozta döntését: bár jelenlétünk provokatív reakciós jellegű, mégis részt vehetünk a mérkőzésen, szurkolni azonban nem szurkolhatunk. Hogy miért? Mert akkor nekik jelenteniük kell, és mi vállaljuk a felelősséget, hogy a Rákóczitól hány pontot vonnak le, vagy hány százezer forintra büntetik. Miért? Az akkreditációs rendszer kijátszásáért. Merthogy zártkapus a meccs, ahova szurkoló nem jöhet be. Értsd: aki szurkol is. Ez azért egyenes beszéd. Az ellenőr elvtárs kerek perec megmondta, azzal semmi gond, ha a Maróti Béla barátnője bejön. Gyorsan szögezzük le, nekünk sincs ezzel semmi bajunk. Csupán azzal, hogy mi nem. Hiszen Ildikó sem azért jöhet be a stadionba, mert ő felelős a csapat szereléséért, és igaz ez a játékosok többi rokonára, barátjára is. Megkockáztatom a meccset megtekintő Mátyus János sem a Tatabányai back-office tagja, valószínű az is, hogy nem a 100% Fradi akkreditálta. Vagy az a két menedzser, akit ha látunk egy-egy találkozón, utána Alves mindent kihagy, mert arra koncentrál, hogy mutat majd a youtube-on, ők sem a stoplisokat pucolták a meccs után. Akkor hogy is van ez? A zárt kapu azért van, mert papíron életveszélyes a stadion. Persze nem annak a zárt körnek, aki a futball holdudvarában sertepertél, és ismeri minden Szezám jelszavát, hanem minden rossz forrásának: a fizetőnézőknek, az ultráknak. Jött a következő érv, hogy ha szurkolunk, jogosulatlanul előnyt szerez a Rákóczi (ez az egyetlen elismerés az MLSZ-től), persze ezért büntetés jár. A kérdésünkre, hogy ha azt mondjuk, hogy hajrá Bányász bezárják e a BVSC stadiont, csak hümmögtek. Aztán azzal jöttek, hogy inkább azon gondolkodjunk, hogy nem kellene az ellenfelet szidni, de miután köztudott, hogy a WW nem foglalkozik az ellenféllel hamar feladták, és valami homályos okfejtésbe kezdtek Erdéllyel kapcsolatban, hogy nem értik, hogy az ország nyugati felében miért foglalkoznak az emberek azzal, hogy az ország keleti része mennyivel lehetne nagyobb. Ezt már nem is kommentáltuk. Minden esetre nyomatékosították, a Nagy Testvér mindent lát, és hall, és ha szurkolunk, mi szúrunk ki szeretett csapatunkkal, hisz ők a dolguk végzik, csak jelentést írnak, de nem „kompetensek”, az majd a magasabb hatóság lesz. Aztán elkezdődött a meccs. Az előzmények ismeretében az Operettben aktívabb volt a lelátó a Szépség és a szörnyeteg bemutatóján, mint ezen a találkozón. Néma sálazásban, ugrálásba fogtunk, ami nagy sikert aratott az egyre gyarapodó nem létező nézősereg körében (a pólósok, kispályás focisták és asztaliteniszezők számára nem életveszélyes a létesítmény). Csapatunk minden harmadik 100%-os helyzetet belőtt, és minden 13%-os helyzetet bekapott, így is főlényes, 6-2-es győzelmet arattunk a fejben már szétzilált kék-fehérek ellen. Mind a nyolc gólt megtapsoltuk, reméljük ezzel nem hoztuk kellemetlen helyzetbe klubunkat. Ha jobban koncentrálnak a srácok, Lóri és André is megduplázhatták volna akár őszi góljaik számát. Nikolic megint megszakadt a gólért, amit végül be is lőtt, és ezúttal Leonak volt fontos, hogy jelezze nekünk, számított, hogy itt vagyunk. Tanulságos találkozó volt. Mondhatnánk, hogy ha ennyire útba vagyunk, legközelebb ne a stadiont zárják be, hanem minket, de nem tesszük, mert a végén még megteszik. Az csak hab a tortán, hogy a találkozó világosban ért véget, így egy darab reflektor sem lett bekapcsolva. Azt is jeleznénk, hogy részvételünk nem pusztán a szabályok kijátszásáról szólt, volt bejelentkezésünk a rádióba, és a klubunk egyik elnökségi tagja is, mint mindig, velünk szurkolt (volna). Ezt nem tudták hova tenni futballunk főemberei, hogy lehet olyan vezető, aki ultra is egyben. Hogy vannak még olyanok, akik nem azért vannak egy klub körül, hogy abból éljenek, hanem, hogy azért dolgozzanak, szurkoljanak. Csoportunk néhány tagja a meccs után csatlakozott Viking barátainkhoz, akik fontos meccset játszottak velünk egy időben, és aznap ünnepelték fennállásuk 13. évfordulóját! Még sok, örömteli évet kívánunk Nekik! K.B

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk