Következő 10 cikk

Előző 10 cikk

Csoda Csehországban	k	2008.08.06. 09:59
Bronzérmet szerzett a Magyar csapat a Csehországban rendezett U19-es Európa-bajnokságon. A csoportkörökben magabiztosan vertük a Bulgária, majd a címvédő Spanyolország csapatát, majd tét nélküli meccsen alulmaradtunk a végül győztesen végző Német csapat ellen. Ezt a három találkozót a csoportunk tagjai által verbuvált nyolc fő is megtekintette, akiket még a Blikkben is viszontláttunk, és a nevükhöz fűződik a kontinensviadal egyetlen görögtüzének begyújtása is. A kempingben letették a névjegyüket, így a Csehek is találkoztak már a híres somogyi mentalitással. Ők az Olaszok elleni elődöntőre már nem maradtak, viszont ott is volt egy tagunk, az ő részletesebb beszámolója következik: A korosztályos csapatunk nagyszerű szereplése, valamint a kimaradt varazsdi túra miatt két nappal a szerdai elődöntő előtt úgy döntöttem, hogy tiszteletemet teszem Pilsenben. Tekintettel az ötlet hirtelenségére, valamint a munkanapra és az út anyagi vonzatára a csoportból egyedüliként vágtam neki az útnak egy pesti ismerőssel. Gyors buszjegy-foglalás az interneten, aztán találkozás szerda reggel hét órakor a népligeti metrónál. A menetrend szerinti buszozás nem kecsegtetett sok izgalommal, így eleinte alvással, később sörözéssel töltöttük el a cirka 7 órás utat Prágáig. Megérkezés után azonnal jegyet váltottunk a Plzen-be tartó belföldi járatra, ami Zlicin-ből indul (kb. Budaörsnek felel meg Pest belvárostól). A vártnál simábban véve a metrózást időben kiértünk, így gyorsan kerestünk is egy kocsmát, ahol magyar társakra leltünk, köztünk olyanra is, aki kinn él. Rövid ismerkedés és esélylatolgatás után még vásároltunk egy kis útravalót, majd ismét buszra szálltunk. 4 óra körül érkeztünk meg Plzen-be, ahol először egy francia cserkészcsapattól próbáltunk útbaigazítást kérni, kevés sikerrel. Az újságos néni már jobban képben volt, így hamar megtaláltuk a stadiont, ahol már sok száz magyar lobogó üdvözölt minket, hogy tudassa: jó helyen járunk. Megszereztük a jegyeket, majd megkóstoltuk egy közeli vendégszálló házi sörét, ami olyannyira ízletesnek bizonyult, hogy jó pár műanyag flakont töltettünk meg vele. Kezdésre be is estünk, és örömmel konstatáltuk, hogy benn jó háromezer fős magyar tábor buzdítja a fiatalokat. Ők ezt szép játékkal is hihetetlen akarattal hálálták meg. Minden mozdulatukat tapssal jutalmaztuk, és bár a csoda sajnos elmaradt, a srácokat a lefújás után is hosszú percekig ünnepeltük - még akkor is, amikor az olaszok már sehol sem voltak. A lelátót elhagyva úgy döntöttünk, hogy megvárjuk a fiúkat és személyesen is gratulálunk nekik. Velük nem találkoztunk, de személyesen hallgathattuk meg Kisteleki meccsértékelőjét. A fájó búcsú után egy közeli kocsmába vezetett utunk, ahol egy köszönés erejéig találkoztam két Viking barátunkkal. A sörözés és a meccs megbeszélése közben olyannyira elszaladt az idő, hogy a buszunkat csak taxival sikerült elérnünk, a cseh utaskísérő hölgy legnagyobb bánatára. Hála ugyanis a pilseni remekeknek, számára ez élete legnehezebb útja lehetett, amit jól jelez az a tény, hogy pár perccel indulás után már le akart szállítani minket a buszról. Prágába este 10 körül értünk, ahol a metrón való botránykeltés után egy hangulatos kis sörözőbe tértünk be. Itt elfogyasztottunk egy helyi jellegzetességet, a hermelint. Ezt kimondottan sör mellé ajánlják, mert jól felszív mindent. Ez igaz is, de az íze hagy némi kívánnivalót maga után. Pár ismerőstől itt elváltunk, mi pedig folytattuk utunkat az éjszakába. Rövid villamosozás után a Sparta Praha törzskocsmájában kötöttünk ki, ahol nem voltunk szívesen látott vendégek, ami érthető annak tudatában, hogy mindenkin magyar zászló pompázott. Folytatva utunkat egy cseh diszkóba estünk be, ahol végképp bebizonyosodott: nincsenek jó cseh nők. Hajnali 4 körül értünk el ismerősünk albérletéhez, Prága legészakibb utcájába. Innen 2 órányi alvás után távoznunk kellett, mivel ő dolgozni indult. Mi pedig okulva az esti étkezésünkből, inkább egy mekiben reggeliztünk. Délelőtt még elköltöttük maradék koronáinkat sörre, majd délután kettőkor útnak indultunk hazafelé. Az út pihenéssel telt, Budapestre este 10 körül értünk, ahonnan másnap indultam haza Kaposvárra, egy újabb meccsre... A túra minden szempontból felejthetetlen marad, és jó kimondani: "van csapatunk!"

Varteks - Rákóczi 1-3	k	2008.07.21. 10:21
Már több héttel a mérkőzés előtt megindult a tervezés, hogy ha már Kazahsztán nem jött össze, legalább egy külföldi túrára eljusson a csoport. Végül is 2 kocsival, heten vágtunk neki az útnak, melyben szerepet játszott az is, hogy csoportunkból nyolcan. Csehországba utaztak, hogy a helyszínen szorítsanak a magyar válogatottnak a spanyolok, illetve a németek ellen. Néhány egészségügyi szünettől eltekintve eseménytelenül telt az út Varazsdig, ahová 3 órával a mérkőzés előtt érkeztünk meg. Talán a sors szeszélye folytán, de a hazai szurkolók (White Stones) kerthelyisége mellett sikerült leparkolnunk, bent ekkor körülbelül 10 hazai iszogatott. Végül lesz ami lesz alapon bementünk hozzájuk, és a kezdeti meglepődés után nagy részük barátságosan fogadott minket, így még az általuk készült szarvas gulyásba is belekóstolhattunk. Kiderült hogy ők nem tekintik meg a meccset, mivel éppen egy három napos szurkolói focitorna zajlott, amelyet az 5 éve autóbalesetben elhunyt klubelnök, Anđelko Herjavec emlékére rendeztek. Hamarosan meg is telt a hely, és a kocsmájuk melletti betonos pályájukon kb. 150en gyűltek össze bíztatni a csapatokat. Pár embert leszámítva teljesen normálisan viszonyultak hozzánk, és még azt is meg tudtuk tőlük hogy jobb ha vigyázunk a rendőrökkel, mivel mióta a Real Football Factory balkáni epizódját bemutatták náluk, márt tudják mit jelent az ACAB rövidítés, és ahogy meglátják valakin, azonnal ütnek. Fél órával a kezdés előtt felkerekedtünk, hogy kiderítsük, hol tudunk bejutni a stadionba. Mint kiderült a horvát rendőrök a másik oldalon vártak ránk, majd mivel valószínüleg azt hitték, hogy nem érkezett szurkoló Kaposvárról, nem nyitották ki a vendégszektort. Végül előkerült egy UEFA bilétás emberke, aki rövid habozás után a főlelátóra küldött minket a hazaiak mellé. A meccs egyébként nem csak az ultrák között nem váltott ki nagy érdeklődést, körülbelül 150 ember volt a tribünön. Végül találtunk egy üres szektort, ahova átvonultunk, és hangunkkal a meccs elejétől a végéig segítettünk csapatunkat. Elég jól szólhattunk, mert végül a hazaiak is bejöttek páran buzdítani az övéiket, de végül negyed óra után elunták a dolgot. A mérkőzés mi kezdtük jobban, és a vezetést is sikerült megszereznünk Bogdán révén. Szinte azonnal jött a válasz, egy horvát játékos csapatunk két védőjét is leültette majd a kapuba lőtt. Nem sokkal később tizenegyeshez jutottak a hazaiak, az egész meccsen remekül védő Kovács kapus viszont kivédte azt. A csütörtöki próbajátékosok közül (Willie, Csoma, Borisz, Kertész) senki nem volt ott a csapattal, az új igazolások közül a szolnokiak illetve Carlos kapott lehetőséget. Farkas Krisztián még a lefújás előtt szép góllal jutatta ismét vezetéshez a csapatot. A szünetben a stadion büféjébe illetve a mellékhelyiségek felé vettük az irányt, ahol ismét láthattuk a balkáni állapotokat, illetve az angol WC teljes hiányát. A második játékrészben inkább a kontrákra rendeződtünk be, a horvátok egy tucatnyi szögletig illetve kép kapufáig (az egyik lövést Kovács tolta rá nagy bravúrral) jutottak, gólt viszont mi szereztünk Bozovic révén, aki tőle szokatlanul nagyon okosan és magabiztosan gurított a hálóba. Meccs végén megtapsoltuk a játékosokat és ők is minket, majd búcsúzóul még egy sört ittunk a hazaiaknál. Ezután pont akkor értünk a stadion mellé, mikor a csapat is éppen buszra szállt, így megálltunk kicsit beszélgetni. Megtudtuk hogy Nikolic lábtörést szenvedett az egyik edzésen, így valószínűleg az őszi szezonjának vége, illetve hogy Ato vízumproblémák miatt nem tartott a csapattal. Nemanjának mielőbbi jobbulást kívánunk! Ezután még egy közös képet is készítettünk a csapattal, majd rendőri felvezetéssel a határ felé vettük az irányt, ezúttal az autópályán. Itt sikerült az a bravúr, hogy a sorok írója az igazoló papírt 34 kilométeren belül elveszítette, így 23 helyett 75 kunát kellett fieztnünk az ellenőrző kapunál. Letenyénél még ittunk egyet, majd hazáig már csak Inkén álltunk meg a (Gigi) Excalibur nevű szórakozóhelyen. Összeségében a két meccs alapján egyértelműnek tűnik hogy kiesési gondjaink idén sem lesznek, és egy erős középcsapatként vághatunk neki a bajnokságnak. B.T.

Rákóczi - Deva 3-1	k	2008.07.21. 10:10
Csapatunk egyetlen hazai edzőmérkőzését játszotta szerdán a román másodosztályú Déva csapata ellen, ráadásul az előző hetek bizonytalansága után sikerült megnyernie a csapatnak a szombathelyi Király-kupát, így minden adott volt egy kellemes nyári délutánhoz. Mivel csoportunk nagyobb része dologzik hétköznap, illetve különböző fesztiválokon rombolja szervezetét, csak 7-en tekintettük meg a találkozót a kapu mögött. Kihasználva, hogy edzőmérkőzésen a dobozos sör bevitele is engedélyezett, jól feltankolva érkeztünk a stadionba. Rajtunk kívül körülbelül 200-an tekintették meg az összecsapást a nagylelátón, illetve a VIP részlegen, vendégoldalról nem érkezett szurkoló. Első félidőben a várható kezdőcsapatunkkal álltunk fel, a dévaiak pedig annyi előnyt adtak, hogy kapujukba egy valószínűleg próbajátékon lévő színes bőrű lepkevadászt állítottak, akitől már az első lövésünk is bemehetett volna, hiszen a levegőt kapkodta a labda helyett. Végül Nikolic lévén sikerült megszerezni a vezetést egy szép átemelős góllal, majd a hazai pálya előnyét kihasználva kaptunk egy tizenegyest (a vendég kapus első jó megmozdulásával a mérkőzésen a labdát ütötte el, mégis büntető lett belőle ez gondolom végleg elvette a kedvét a játéktól), amit Zahorecz értékesített. A félidő vége előtt aztán mattolták a védelmünket, és egy szélről jött beadás után teljesen üresen fejelhetett a dévaiak csatára a 16-oson belül, aki köszönte szépen és kihasználta a helyzetet. A második játékrészben a próbajátékosok, az új igazolások és a felnőtt csapathoz felkerült fiatalok kaptak szerepet. Utóbbiak nagyszerűen helytálltak, ráadásul Farkas Zoli egy szépségdíjas szabadrúgás után növelte előnyünket. Említést érdemel még Ato, a ghánai fiú a fiatal Dombi Tiborra emlékeztető játékkal rukkolt elő, sebesség jeles, labdakezelés erős közepes. Végül is különösebb erőlködés nélkül sikerült megnyerni a mérkőzést, amin Oláh Lóri családi tragédia miatt nem lépett pályára, neki az egész WW nevében részvétünket fejezzük ki. B.T.

Kétkapus edzőmeccs	g70	2008.07.04. 11:48
Akinek szombat délelöttre nincs még programja, ajánlom figyelmébe a Csapat 9.00 órakor kezdődő edzését, ahol kétkapus edzőmérkőzést játszik a Rákóczi és a próbajátékon velünk edző labdarúgókból álló két vegyes csapat a stadion hátsó edzőpályáján.

Az első öt forduló részletes programja	g70	2008.07.04. 11:04
1. forduló 2008-07-25 20:00 péntek Kaposvár - MTK 2. forduló 2008-08-02 20:00 szombat DVTK - Kaposvár 3. forduló 2008-08-09 20:00 szombat Kaposvár - Paks 4. forduló 2008-08-16 20:00 szombat ZTE FC - Kaposvár 5. forduló 2008-08-23 20:00 szombat Kaposvár - Győri ETO

Jön a bajnok!	g70	2008.07.03. 15:26
Nem mondhatni, hogy a legjobb előjelekkel várhatja csapatunk a 2008/2009-es bajnokság első fordulóját, hisz az aktuális bajnok MTK csapata látogat Kaposvárra július 25-én. A kék-fehérek az elmúlt bajnokságban oda-vissza megvertek minket két rendkívül ellentmondásos mérkőzésen. 2007. szeptember 22-én Urbán, Kanta és Pál góljaival 3-0 ra vertek minket, de akik emlékeznek a mérkőzésre, ez azért nem volt ennyire sima,, ráadásul Szabó Sándor spori hathatós közreműködése is kellett a budapestiek győzelméhez. A tavaszi mérkőzés hamar eldőlni látszott, hisz a 14-ik percben már két góllal vezettek a hazai pálya minden előnyét élvező Garami tanítványok. Az 53.ik percben Szabó góljával már három volt a különbség. Talán ekkor gondolták a Rákóczisok, hogy el kellene kezdeni focizni, hisz egy perc múlva Obric megszerezte a szépítő gólunkat. Továbbra is támadásban maradó csapatunk Nikolic révén a 87-ik percben ismét gólt szerzett, de sajnos az egyenlítés elmaradt. Talán ez a félórai kűzdelem hozta ki csapatunkat a Kupa és bajnoki gödörből, hisz ezután egy kitűnő taktikus pontszerzés következett Győrben az ETO ellen.

Döntetlen a Spartak ellen!	g70	2008.07.02. 22:48
Újabb felkészülési meccsen van túl csapatunk, ezúttal a Székesfehérvár melletti Csákvár adott otthont nemzetközi felkészülési mérkőzésnek, melyen a Rákóczi vendége a szlovák bajnokság ötödik helyezettje az FC Spartak Trnava volt és egygólos félidei vendégvezetés után a mérkőzés 1-1 es döntetlennel ért véget. Az első félidőről sok mindent nem tudok mondani, mert nem láttam, de a kezdőcsapatunk az alábbi összeállításban futott ki a jól előkészített pályára: Kovács-Pintér L.,Ribi, Zahorecz - Kovácsevics,Obric, Grúz, Szakály, Bogdán-Oláh, Nikolic A Spartak Kozuch révén a 28-ik percben szerzett vezetést, ezen kívül még egy helyzetük volt, de Koko jól védte a kapunkat. Támadójátékunk kissé visszafogott volt, bár adódtak lehetőségeink, az első félidőben nem találtunk be a szlovák kapuba. Szünet uán egy alaposan átalakított Rákóczi tért vissza a zöld gyepre, hisz a próbjátékon nálunk lévők kaptak lehetőséget főleg. A mieink közül a kapuban Horváth Lacika kitűnő teljesímény nyújtva magabiztos 3/3 as mutatóval védte ki a szlovákok szemét. Balogh Laci a középpálya bal oldalán elég harcos volt, de sajnos a támadásaink általában a jobb oldalon futottak villámgyors ghánai Samuel és a szolnok gólerős csatára Farkas Krisztiánnak köszönhetően. Utóbbi volt az aki a 65.ik percben egy kiváló kiugratás után egyből a szlovák kapus Rybánsky fölött a hálóba emelte a labdát ezzel egalizálva az eredményt. Reszli Gabinak különösen az utolsó percekben ment jól és ha egy picit jobban koncentrál és több szerencséje van, akár két gólt is szerezhetett volna. De mint tudjuk a ha-val kezdődő bla, bla, bla,…. Összességében egy közepes meccsen igazságos döntetlen született, a próbajátékosok közül Farkas Krisztián hasznára lehet a csapatnak a többikről inkább semmit. Folytatás az edzéseken és a jövő heti Cakovec elleni meccsen!

Ultrafoci Ágfalván	k	2008.07.02. 12:27
Múlt szombaton eleget téve a soproni szurkolók meghívásának, az osztrák határ-menti Ágfalván töltötte a WW legénysége a napot. Ugyanis, ha nyár, akkor ultrafoci. Hála Istennek, egyre több városban szerveznek efféle programokat, és egyre több helyen gondolják úgy, hogy érdemes csoportunkat meghívni. Mi pedig szívesen megyünk, ha hívnak. Két egerszegi, és egy szombathelyi kirándulás után, ezúttal a soproniak hívó szavára is igent mondtunk. Azért írom, hogy ezúttal, mert hívtak ők minket tavaly is, de az akkori erdélyi túránk idejére esett a torna, így egy évet csúszott a debütálásunk. A szervezéssel akadtak kisebb gondok, hiszen „jó szokásuk szerint” páran az utolsó pillanatban mondták le a részvételük, és volt olyan is, aki pénztelenségre hivatkozva nem jött, miközben a zenegép etetése közben adta le a rendelést a pultnál. Ez az a mentalitás, amit nem tudunk, és nem is akarunk elfogadni. Ellenben azokkal, akik pl. bár nem tudtad jönni, de reggel háromnegyed ötkor elhozták a tulajdon autójukat, hogy tudjunk mivel menni, vagy előző éjjel navigációt adtak, hogy simán odataláljunk. Ezekre égető szükség volt, mivel a városban egyszerűen nem kaptunk buszt „erre a célra”, máshonnan pedig nagyon drága lett volna rendelni. Végül is két kocsival hatan (akarom mondani öt plusz egyen) vállaltuk az utazást. Külön köszönet a két sofőrnek, akik hónapok óta várták ezt a bulit, de amikor ettől függött a dolog, első szóra feláldozták maguk a csoportért, és vállalták a vezetést. Háromnegyed ötkor találkozott a csapat egyik fele immár szokásosan a Szent Margit templom parkolójánál, majd szép lassan szedtük össze a többieket. Kicsit megnehezítette az indulást, hogy egyik tagunkra egy másik ház előtt vártunk, mint ő miránk, és ha Emil Rulezesen szólva nincs az a bizonyos Bell, még talán most is ott szobroznánk. Aztán étel-italvásárlás következett egy hipermarketben, a források elosztása, utolsó cigi-kávé stb. szóval meglehetősen későn hagytuk el Kaposvár határait a korai találkozó ellenére. Onnan viszont őrült tempóban haladtunk a cél felé, bár a navigáció és az analóg térkép más-más utakat javasolt, pl az egyik autó Bazsi, a másik Uzsa felé lőtte be Sümeget, (így úgy jöttünk szembe egymással, hogy a vár mindenkinek tizenegy óránál volt), az ottani hipermarketbe vezetett minden út, ahol egyesítettük erőinket. Számtalan kertitörpe-kereskedés mellett elhaladva végül pontban tíz órára, a kezdésre értünk az ágfalvi sporttelepre. Gyors öltözés után egyik sofőrünk életében először kapusként is debütált, és azonnal kezdtünk a B-csoportban az osztrák FC Stadlau szurkoló ellen. Legnagyobb meglepetésünkre vezetést szereztünk, majd 2-1 es hátrányból is újra fordítani tudtunk, de végül összeroppant a csapat, és 6-3 as vereséget szenvedtünk. A sportszerűség jegyében az osztrák fiatalemberekkel ezután közös italozásba kezdtünk, ami azzal kombinálva, hogy nem volt cserénk, meleg volt, és nem véletlenül ultrák vagyunk, nem játékosok, ezután simán kaptunk ki még két hazai csapattól, valamint az egerszegi, és a szegedi ultráktól is. Inkább voltunk elemünkbe a meccsek közötti szünetekben, ahol sörivásban, pálinkázásban, gulyás és kolbászevésben sokkal rutinosabban mozogtunk, mint a pályán, sőt pár tucat kitűző, matrica, é egy sál is gazdát cserélt köztünk, és a többi csoport tagjai között. Különösen a (másik csoportban játszó) bécsi Fav AC szurkolóicsoport vezetőjével barátkoztunk össze, gyakorlatilag egész nap együtt söröztünk és beszélgettünk, így mind a két osztrák alakulattól a viszontlátás ígéretében váltunk el. A másik ágon tehát ők, a tatabányaiak, három soproni gárda, és a szintén üde színfoltként végig bulizó, énekelő tamási Sárga Ultrák mérkőztek meg. A csoport legvégén a hozzánk hasonló erényeket csillogtató Scorpions csapata végzett. Nekik szintén jobban ment és esett a sörivás, mint a körömpasszok, ezért egy Comedy Chanell-re illő helyosztóra bíztuk az utolsó hely sorsát, amit nagy csatában bár, de sikerült magunkhoz ragadnunk egy 4-2es vereséggel. A meccs és a torna talán egyik legszebb momentuma volt, amikor egyik nehézsúlyú társunk kapásból bombagólt ragasztott a léc alá, majd a fekete póló alól kicsomagolva hófehér testét rohant a többiekkel ünnepelni, miközben zúgott a „Mo-by Dick! Mo-By Dick!” rigmus. Hagyományainkhoz híven ezúttal is mi szereztük meg az utolsó helyezést, és a legmámorosabb csapat titulusát (többen mondták, hogy a tavaly megjelent lengyel csapat, aki idén az EB miatt mondta le a részvételt, hasonlít hozzánk leginkább mentalitásban, velük biztosan nagy csatát vívtunk volna). Bár az eredményhirdetés az öltözés közben ért minket, hatalmas ovációt kaptunk, csakúgy, mint a többi csapat. Búcsúzkodás, fotózás következett, majd elköszöntünk, és elindultunk hazafelé. Visszafelé egy hosszabb megállót iktattunk be, egyik WW-s társunkat keresve, Balatonfenyvesen a strandon sörözve ért minket a naplemente. Innen már fáradtan indultunk az utolsó etapnak, és otthon a törzshelyünkön várt ránk még egy gyors sör, és egy rövidebb élménybeszámoló az itthon-maradtaknak. Összességében remekül éreztük magunkat, nagyon jól szervezett torna volt. Arra az álláspontra jutottunk, hogy eddig teremben Szombathely, szabadban Sopron a csúcs. Reméljük, mindkét helyen sok hasonló élményben lesz még részünk, és az új ismerőseinkkel is megmarad a kapcsolat. Gratulálunk a szervezőknek, és a résztvevőknek, nekünk egy élmény volt. K.B.

HÍRMORZSÁK	g70	2008.07.01. 13:48
Farkas Zoli egyik szeme sír, a másik nevet. Sajnos hazakellett, hogy jöjjön az U19-es Válogatott edzőtáborából, mert a jobb lábában a combhajlító izom meghúzodott, de kitűnőre sikerült az érettségije, amihez szívből gratulálunk! Folytatás a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudámányi Kar Sportmenedzsment Tanszékén szeptembertől. Petrók Viktor még nem hosszabította meg a június 30-án lejárt szerződéséd, de a Csapattal edz. Bojan Bozovic is elkezdte a felkészülést a szezonra, ő egy hét plusz szabadságot kapott, de már újra itt van. Kovács Zoli marad 29-es. Annak ellenére, hogy ő lett az elsőszámú kapus nem vált mezszámot 1-re, marad 29-es. Pest Krisztián részleges térdszalagszakadás miatt kényszerpihenőn van.

GYORSHÍR-Újabb távozók	g70	2008.06.26. 11:52
Pintér Attila után Milinte Árpád, csapatunk kapusa és Maróti Béla középpályás is bejelentette, hogy nem hosszabítja meg június 30-án lejáró szerződését. Az okokról és a jövőről bővebben a velük készült interjúban, mely hamarosan olvasható lesz honlapunkon.

Következő 10 cikk

Előző 10 cikk